2024. November 27. Virgil napja

Méltó módon emlékeztek meg 1956 hőseiről Hevesen (Fotóalbummal)

0

Ünnepi műsorral emlékezett meg Heves Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről, hőseiről és áldozatairól 2020. október 23-án. A program szentmisével kezdődött a belvárosi Római Katolikus Templomban, majd Guba Dezső és a hevesi ’56-os forradalmárok emléktábláinál és a Városháza előtt elhelyezett ’56-os emlékműnél folytatódott, ahol a megjelentek koszorúkkal és mécsesekkel rótták le kegyeletüket. A rendezvényen közreműködött Bonyár Judit és Hűvösvölgyi Péter előadó-zeneszerzőpáros, valamint Gy. Gömöri Ilona muzeológus és Kovács Sándor pedagógus.

A magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának napján, két helyszínen emlékeztünk az 1956-os eseményekre. Először a múzeum falán elhelyezett Guba Dezső és a hevesi forradalmárok emléktábláinál, majd a Városháza előtti emlékműnél hajtottunk fejet a forradalom hősei előtt.

“A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.” – hangzott el Albert Camus: A magyarok vére című korrajzából.

A 60. évfordulóra létesített “Büszkeségpont” előtt Gyimesiné Gömöri Ilona ünnepi köszöntőjében az 1956-os forradalom és az átalakulás napjairól beszélt Hevesen. Annak a 8-10 napnak a helyi eseményeiről, amikor létrejöttek az új, demokratikusan működő forradalmi szervezetek.

“Bár a köztudat 1956 eseményeit leginkább Budapesthez köti, egyre több kutatás mutat rá, hogy a vidék is élénken részt vett a történésekben, bár nagyon különbözőképpen. A vidéki településeken nem  október 23-án, hanem néhány nappal később – a hírek terjedésének sebességétől függően -, többnyire hasonló forgatókönyv szerint zajlott le minden. Hevesen Guba Dezső volt az események fő irányítója, akit a Községi Munkástanács elnökévé választottak. Az emlékezet élénken megőrizte az október 28-i nagygyűlés és az esti utcai tüntetés emlékét, valamint az indulatokat megfékező Maczky Béla és G. Kovács László kiemelkedően fontos szerepét” – idézte fel városunk történelmének egykori napjait a főmuzeológus.
Hatvannégy évvel ezelőtt a magyar nép úgy döntött, hogy lerázza a diktatúrát, szembeszáll az idegen megszállókkal és szabad, független nemzetként éli tovább az életét. Hazánk 1956-ban a korszak legnagyobb birodalma ellen kísérelte meg kivívni szabadságát. Húsz napig tartott a véres küzdelem, hősöket teremtve, a magyarság iránt örök elismerést és tiszteletet ébresztve.

A budapesti és vidéki tömegmegmozdulások számos alkalommal véres atrocitásokba torkolltak: október 25-én a Parlament előtt tüntető tömegbe lőttek a Kossuth tér környéki épületekről. Másnap Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten és Nagykanizsán dördültek el halálos áldozatokat is követelő sortüzek. 30-án, Budapesten a Köztársaság téri pártszékházat véres ostrom után foglalták el a felkelők. A szovjet csapatok november 4-ei beavatkozása után a salgótarjáni és az egri sortűz járt sok halálos áldozattal.

Az utcákon harcoló fegyveres felkelők, tüntetők sem voltak egységesek, ám a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges céljai között szerepelt. Végül mind az utcán politizálók, mind a kormánypolitikát irányítók sorsát a nemzeti függetlenséget eltipró november 4-ei szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely pár nappal azután következett be, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-e táján törte meg a szovjet túlerő. Az 1956-os forradalmi eseménysorozat számos áldozatot követelt. Országos viszonylatban 2652 halott volt, és 19 226-an sebesültek meg. A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: koncepciós per nyomán kivégeztek az eseményekben való részvételükért olyan vezető személyiségeket, mint Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József. Ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, és mintegy 200 ezren hagyták el az országot.

1956. október 23-a a bátorság, a lelkiismeret, a szabadságvágy örök olthatatlanságának bizonyítéka, a magyar történelem azon napja, amely örökké élni fog a szabad emberek és szabad nemzetek krónikáiban.

Ma közösen tiszteleghettünk azok előtt, akik részt vettek népünk sztálinista terror elleni forradalmában és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharcában, a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményében. Emlékeztünk a budapesti egyetemisták békés tüntetésére, a fegyveres felkelésre, a Kossuth téri sortűz áldozataira, a vidéki települések megmozdulására és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolására.

Ebben segített a Bonyár Judit és Hűvösvölgyi Péter előadó-zeneszerzőpáros, akik saját szerzeményeikkel is meghitt perceket szereztek az emlékezőknek.

Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor

Hozzászólások lezárva.