Nekünk, magyaroknak súlyos áron megszerzett bizonyosságunk, hogy az egymás iránt vállalt felelősség tart bennünket össze, és őrzi meg a nemzetünket – hangoztatta Varga Mihály pénzügyminiszter a három Heves megyei település – Kompolt, Kál és Kápolna -, valamint három székely falu, Székelykál, Kápolnásfalu és Oklánd összefogásával állított Trianon-emlékmű csütörtöki avatóünnepségén, Kompolton.
A kompozíció a júniusban elhunyt Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész és felesége, valamint egyben alkotótársa, Halassy Csilla első közös munkája volt. A nemzeti összetartozást szimbolizáló emlékmű méltó módon hívja majd fel az arra járók figyelmét a száz évvel ezelőtti tragikus történelmi eseményre.
„Megtisztelő felkérést kaptunk idén tavasszal, mégpedig azt, hogy tervezzünk új Trianon emlékművet Kompolt egyik közterére. Olyan alkotást szerettünk volna létrehozni, amely eltér a sztereotípiáktól. Egy település mindenképpen gazdagabb lesz, ha egyedi módon hoz létre emlékhelyet. Nemzeti igény, hogy e történelmi időpontról rendre megemlékezzünk, méghozzá egy erre érdemes helyen, méltó szertartás keretében. Fontos, hogy tanítsuk az eljövendő nemzedéket, ugyanakkor szorosabbá húzzuk azt a köteléket, amit a történelem szétcibált nemzetünkön” – közölték az alkotók a tavaly novemberben tartott lakossági fórumon.
– Száz évvel ezelőtt idegen érdekek által vezetett kezek, egymást is kíméletlenül félrelökve, durva vonalakkal húzták meg Magyarország határait. Igazságtalan és gyalázatos tett volt. A három Heves megyei település, valamint három székely falu, Székelykál, Kápolnásfalu és Oklánd összefogásával született köztéri harangjáték – a júniusban elhunyt Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész utolsó és egyben feleségével, Halassy Csillával első közös alkotása – számos vetületben idézi fel történelmünket, örökül hagyva azt a következő nemzedékeknek – fogalmazott Varga Mihály.
A művész életművét méltatva emlékeztetett: Kő Pál a magyar művészeti élet egyik legnépszerűbb alkotója, lelkiismeretes, tanítványaira büszke tanár és elhivatott művész volt. Neki köszönhető, hogy több évtizedes szünet után a történelem meghatározó alakjai, a középkori uralkodók szobormásai az 1970-es évek után „visszaszivároghattak” a közterekre. Maga is összekötő kapocs volt, aki a művészet sajátos eszközeivel teremtette újjá az anyaország és a külhon kapcsolatait, fonta ismét egybe a szétszakított történelmet és tette mindezt nagyon emberi módon, újra értékké – fűzte hozzá.
Felidézte: a békediktátum magyar részvétel nélkül született és olyan veszteségeket okozott, amelyekhez hasonlót egyetlen más európai nép sem szenvedett el.
A miniszter rámutatott: a nemzeti tragédiák feldolgozásához sokszor évtizedek sem elegendőek, még akkor sem, ha egy nép azonnal új életet kezdhet. A magyaroknak azonban ez sem adatott meg, ezért a társadalom és a vezetés évtizedekig nem tudott megfelelő választ adni a Trianon okozta sorskérdésekre – jelezte. A hazai és külhoni magyarok közül azonban már akkor is sokan tisztán látták, hogy
„a nemzet több, mint a politikai együvé tartozás, tágasabb, mint a földrajzi és állami közösség, mert ebben nem a területnek, hanem a történelemnek, a hagyománynak, a kultúrának és a lelki közösségnek van elsődleges szerepe” – hangsúlyozta.
Szólt arról is, hogy a polgári kormány 2010-ben törvényt alkotott arról, hogy visszatér a trianoni tragédia „egyetlen igazságához”, ezért a békediktátum aláírásának dátumát nemzeti összetartozásunk napjává nyilvánította. Egy törvény azonban csak akkor válik értékké, ha közös akaratra épül – jegyezte meg. Mindez megjelenik a hétköznapokban is, amikor anyaországi és külhoni közösségek maguk határoznak úgy, hogy a magyarság összetartozásának méltó, időtálló emléket állítanak – utalt a Heves megyei és székelyföldi települések összefogására.
Halassy Csilla az ünnepségen elmondta: “Az emlékmű egy 4 méteres téglafal, közepén egy kapuval, melyen át kell haladnunk. A kapu határt jelképez, de innen is, onnan is ugyanazt látjuk. Felül öt boltíves ablak, az elszakított öt országrész mementója, jelesül: Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Őrvidék. Az ablakokban harangok.
Miért is választottuk a harangot szimbólumként?
A templomtornyokban függő, méltóságteljes, messze zengő hangon szóló harangok a keresztény vallás elválaszthatatlan jelképeiként élnek gondolkodásunkban. A keresztény emberek életének, mindennapjainak kezdettől szüntelen kísérője volt a harangszó. Harang szólított imára naponta háromszor: hajnalban, délben, este. Lélekharang csendült a keresztény ember halála óráján, harangszó kísérte a temetési menetet, a körmeneteket, egyházi és világi méltóságok érkezését, ünnepélyes vonulását. Harang köszöntötte a háborúból győztesen hazatérő harcosokat, a békét. De harangzúgás kísérte a nagy természeti csapásokat és egyéb vészhelyzeteket is: tűzvész, árvíz, ellenséges támadás idején fenyegető-figyelmeztető szerepet játszott.
És gondoljunk csak ama gyászos napra, amikor 1920. június 4-én, délelőtt 10 órakor – az aláírás kitűzött időpontjában – Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. És a dermesztő csendben, csak kongtak a harangok….
Eltelt száz év, 2020-at írunk.
Az emlékmű harangjai is megszólalnak, de már az összetartozás hangjai ezek, a Kárpát medencében élő magyarságot összekötő dallamok, közös gyökerünk, hagyományunk élő megnyilvánulásaként.
Az emlékmű kapujának két oldalán boltíves ablakban négy parasztangyal áll, őrizve a harangok üzenetét, őrizve az összetartozás, a megmaradás makacs elszántságát. Parasztangyal asszony és parasztangyal férfi, a nemzet alappillérei. Azért kettős lények, mert ahogy a harangszó összeköti az eget és a földet, úgy a paraszti lét, ami a legközelebb áll a földhöz, és az angyali lét, ami a legközelebb áll az éghez szintúgy egy kapocs a lent és fönt között, amely kapocs nélkül el vagyunk veszve ebben a világban.
Az emlékmű közös alkotásunk Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművésszel. Amíg a szobor áll, a szobrász is él! Istené a dícsőség!”
FOTÓ: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
