A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukat öltötték magukra.
A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor „szagos vízzel”, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a hímes tojást.
A szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben…”
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal áll kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a festésnek. Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a női termékenységet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék is lehet húsvétkor válaszként a locsolásra, ami a férfi termékenyítő mivoltára utal.
Külön műfajjá fejlődött a locsolkodáshoz párosuló – néha engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető – rövid vers elmondása. Sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak. Íme, egy pár ízelítőnek…
Na, te kislány megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben elférnek a piros tojások.
Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?
Én kis kertész legény vagyok
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Megjöttek a fecskék,
Elhozták a tavaszt,
Nőjél szép virágszál,
Legalább egy araszt.
Itt a húsvét, eljött végre.
a szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájuk.
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.
Zöld erdőben jártam,
Barna medvét láttam,
Szereti a mézet,
Add ide a pénzet.
Zöld erdőben jártam,
Valóságshowt láttam.
Nem győztem a végét várni,
Kezdtem már a végét járni.
Hazajöttem étlen-szomjan,
Meglocsollak azon nyomban.
Rozmaringos hintón repültem idáig,
Kék nefelejcs, tulipános, takaros házig.
Van ennek a háznak olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől kivirul orcája.
Húsvétkor a nóta száll, mint a madár,
kora reggel óta szagos a határ.
Oda vagyok rózsám szőke (barna, vörös, fekete…)fejedért.
Szabad-e locsolni, ami belefér?
E háznak van egy rózsája
A rózsának egy bimbója.
Én a rózsát megöntözöm
A pár tojást megköszönöm.
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
és a piros tojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének.
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
Forrás és kép: Internet
