Minden év novemberének végén, a Véradók Napján köszöntik azokat a donorokat, akik az egyik leghumánusabb, legnemesebb és legnagyobb szolidaritást kifejező mozgalom felhívására hihetetlenül sokat tesznek a magyar egészségügyért: a vérüket adják. A területi rekord véradásszámot elérők listáját évek óta a hevesi Molnár László vezeti, aki eddig 126-szor adott vért. A második helyen Verebélyi Zoltán áll, ő tavaly a 105. véradásán volt túl.
Legelőször 1954-ben tüntették ki a sokszoros véradókat, és ebből az alkalomból javasolta a Magyar Vöröskereszt 1987-ben, hogy a következő évtől kezdődően, minden év novemberében szenteljenek egy napot azokra az emberekre, akik követendő példát kellene, hogy jelentsenek mindenkinek.
Ők azok, akik bebizonyítják, hogy igenis van önzetlenség, van még emberség, és létezik érdek nélküli segítség. Ők azok, akik lehet, hogy nem csupán sokszoros véradók, hanem – azáltal, hogy saját példamutatással másokat is erre buzdítanak – akár ezerszeresen is hozzájárultak embertársaik gyógyulásához.
És hogy mi motiválja őket erre a nemes cselekedetre? Molnár Lászlóval készült riportunkból kiderül.
- Emlékszel-e még a legelső véradásodra? Mikor történt, kellett-e buzdítás, vagy saját döntésed volt, hogy segítesz?
Természetesen emlékszem. Alig vártam, hogy 18 éves lehessek és segíthessek a beteg embertársaimon a véradással. Volt szülői példamutatás, hiszen édesanyám is sokszor adott vért.
- Milyen érzés tudni, hogy rengeteg embernek segítettél már? Egyáltalán lehet tudni, pontosan mennyien voltak?
Nagyon felemelő érzés, hogy segíthetek a beteg emberek mielőbbi gyógyulásában, felépülésében. Elmondhatatlan, szavakban nem lehet kifejezni milyen jó érzés, amikor SMS-ben küldik: „Köszönjük, hogy véradásával hozzájárult egy beteg gyógyulásához! Az Ön által adott vért a tegnapi napon szállították ki a kórházba! Szép napot! 🙂 OVSZ”
Eddig összesen 126 alkalommal nyújtottam a karomat, hogy vért adhassak, ebből kétszer irányított véradásra került sor. Az irányított véradás a véradás azon formája, amikor a donor megjelöli, hogy kinek a javára szeretné felajánlani a tőle levett vért. Ezeket az ún. irányított vérkészítményeket az Országos Vérellátó Szolgálat nyilvántartja, és azt a véradó által megjelölt beteg kapja meg, a beteg kezelőorvosának igénye alapján.
- Van-e a családban olyan, aki követi a példádat?
A családból a feleségem is szokott vért adni.
- Mit gondolsz, miért kell a legtöbb embert agitálni a véradásra?
Talán félnek a tűszúrás okozta fájdalomtól, ami valójában csak egy kis kellemetlenség, de akaraterővel legyőzhető. Hiszen csak egy pillanatig tart. De gondoljunk csak bele annak a másik, beteg embernek a helyzetébe: neki mennyire fájhat, amiért szüksége van a vérre!
Erősíteni kellene az emberekben az egymás iránti segítőkészség fontosságát. Hiszen bárkinek, bármikor, hasonló helyzetben szüksége lehet az életet mentő vérre. Hogyan várjuk el másoktól, ha mi magunk sem vagyunk képesek segíteni embertársainkon?
- Ha jól tudom, pozitív élettani hatása is van a véradásnak. Erről mit lehet tudni?
Csökken a szívroham és a daganatos megbetegedés kockázata. Ingyenes egészségügyi ellenőrzés és kiváló kalóriaégetés. Valamint – nem utolsósorban – boldogságtudat.
- Kell-e valahogyan készülni ezekre az alkalmakra?
Egészséges életmód és táplálkozás szükséges, megfelelő vitaminokkal. Véradás előtt nem csak lehet, de kell is enni és inni. Nagyon fontos, hogy a véradó a véradás előtt és után is bőségesen fogyasszon folyadékot.
- Mi a civil foglalkozásod?
A Magyar Honvédség recski alakulatánál, mint parancsnokhelyettes teljesítettem szolgálatot. Majd az átszervezések során kényszerpályára kerültem, így lettem nyugállományú katona.
- Mivel foglalkozol legszívesebben a szabadidődben?
Rendszeresen sportolok, valamint szívesen járok a természetbe és kirándulok a családommal.
- Mit üzennél azoknak, akik még soha nem vettek részt véradáson, pedig megtehetnék?
Minden alkalommal jusson eszébe minden egészséges embernek, hogy jobb adni, mint kapni! Inkább én segítsek, mint hogy rajtam kelljen segíteni, hiszen csodálatos dolog, amikor az ember önzetlenül adhat. A véradás lényegét én egy mondatban talán így fogalmaznám meg: Reményt adni a reménytelennek!
