Farsang beköszöntével a fiókokból előkerülnek a legyezők, ékszerek, brossok, elkészülnek az új báli ruhák, a díszes kis meghívók. Megkezdődik a báli szezon… Mit jelentettek Heves társasági életében a bálok? Kik szervezték, hogyan készültek, mit táncoltak, hogyan folyt a mulatság?
Pillantsunk bele a helyi bálok világába a boldog békeidők két évében, 1867-ben és 1890-ben!
1867 a politikában a kiegyezést jelentette, a mindennapokban azt is, hogy a levert szabadságharc után lassan megindult a társasági élet. Ennek kiváló alkalmai voltak a bálok, melyek főként farsang időszakához kötődtek.Ezek a táncos mulatságok Hevesen társadalmi rétegek vagy foglalkozási ágak szerint szerveződtek. Külön szerveztek népbált (földművesek, iparosok számára), polgárbált (hivatalnokok, kereskedők, értelmiség számára) és külön bált tartott a nemesi réteg. Ezekre a „nobel-bálokra”„nemcsak Heves városának, hanem az egész megyének minden művelt egyénisége, nő úgy mint férfi hivatalos” volt.
A táncmulatságot jótékonykodással kötötték össze, így segítve a város gyarapodását. 1867-ben iskola építése, 1890-ben a templom környékének parkosítása volt a cél.
A bálok talán legfőbb tisztségviselői voltak a „lady patroness”-ek, a bálanyák. Mindig köztiszteletben álló nemes asszonyok voltak, akik példát mutattak az adományozásban. Alkalmasnak kellett lenniük a figyelmes és művelt társalgásra, a vendégek és az első bálozók bemutatására, a sorsjáték lefolytatására. Az 1860-as évek közepén az országgyűlési képviselő feleségének, Dobóczky Ignáczné Orosz Zsófiának oly nagy volt a népszerűsége, hogy őt kérték fel több bál, köztük az egri jogászbál „lady patroness”-eként is. 1867 – Tánczmulatság iskolaépítés javáraÓriási szükség volt Hevesen a felépítendő új iskolaépületre, mivel az addigi, a tanító háza mellett lévő helyiségben olyan szorosan voltak a gyerekek, “mint a szegény ember malaczai.” Az ügyhöz megnyerték az egri érsek támogatását is. Nagy részvételre, sok előkelőségre számítottak, még a távoli vendégek elszállásolásáról is gondoskodtak előre. Sőt – tréfásan – arról is, mi legyen, ha valaki nem tud megjelenni :„kik el akarnak jőni, de valami ok miatt nem jöhetnek, küldjenek maguk helyett képviselőt, egyforintos bankó képében, bizony mi nem utasítjuk vissza, sőt nagyon szívesen látjuk”. .
A bált a városháza (ma Helytörténeti Gyűjtemény) termeiben rendezték meg: “Heves népes város, a városház termei szépek és tágasak — négyszáz pár eljárhatja bennök a csárdást ; enni- és innivalóról, mely nélkül a mulatság keveset ér, a városiak gondoskodnak, s igy remélhető , hogy nagy néptömeg lesz jelen, a kit az iskola nem vonz, azt majd vonzza a zene, kalács és a sült tyúk.”
A lady patroness szerepét a város legtekintélyesebb asszonya, Dobóczky Ignácz országgyűlési képviselő és hevesi földbirtokos felesége, Orosz Zsófia töltötte be.A bálra több mint kétszáz tárgyat ajánlottak fel, mint pl.:
- “khinai ezüst theaforrázó, mely a mellett, hogy igen becses, azon tulajdonsággal bír, hogy a rósz theát is jóvá teszi
- van óratartó kettő, melyen a rósz óra is jól jár, s mindig tudja az ember, hányat ütött az óra
- van egy pár szép harisnyakötő, a ki azt viseli, az élet útján soha el nem botlik
- van egy pár papucs, ha nő nyeri meg, minden férfit papucs alá vehet, ha férfi nyeri meg, soha sem jut papucskormány alá,
- van egy szép erszény, melyből a pénz soha ki nem fogy,
- van szivartárcza, melyben a dragaderos is regaliává [rossz, drága szivar élvezhetővé – szerző] lesz,
- van sipka, mely a gondot maga alatt meg nem tűri”
Vezekényről özv. Lukácsné 3 ezüst húszast ajánlott fel, de azt nem sorsolták ki, hanem mint ritkaságot az iskola alapkövéhez tették.
A nyeremények között voltak olyanok is, melyek már több bálon is szerepeltek. Például egy „hárásztoilú canárimadár Egerből Tenkre szállott, onnét Hevesre, Hevesről Boczonádra. A nyerő örömében földhöz vágta az üvegszemű madarat, mely…[még] sok jótékony bálban fog még szerepelni.”
A bál bevételével – mely 700 forint volt – elégedettek voltak, de az iskolaépítéshez még további gyűjtésekre volt szükség.
Az iskola az egri érsek támogatásával még 1867-ben felépült, a tanítás 1868-ban kezdődött meg. Az épület helyén áll ma a Plébániahivatal a Baross G. u. – Hősök tere sarkán. Az alábbi kép az épületről ismert legrégebbi fotó egy századfordulós üdvözlőlapról.
A bált Puchlin Kázmér hevesi esperes-plébános kezdeményezésére a Kaszinó Egyesület tíz tagja rendezte Nemcsik Kálmán elnöklete alatt. Nemcsik Kálmán a királyi járásbíró volt, Heves társadalmi életének, a helyi „intelligentiának” vezetője.
„Legelőbb is Lipovniczky Kálmánné őnagyságát kérte föl a bálanya tisztére, ki azt készséggel el is fogadta, aztán szép hölgyeinket nyerte meg ügyének. S mi kell több? Lettek virágok – jöttek a méhek.”
Január 29-én megnyíltak a Kaszinó termei, hogy helyet adjanak a hevesi „intelligentia” fényes báljának. Az eseményről tudósító újságíró a következőképpen írta le élményét:
„Midőn este 8 órakor a tánczterembe léptem: „álltam, mintha gyökeret vert volna lábam” – a terem vakító fényben úszott, a hölgyek, mint megdicsőült angyalok tűntek fel a csillárok pazar fényétől… Csakhamar rezgésbe hozattak a hegedűk húrjai, s aztán folyt Hevesen hevesen a táncz, mint mondani szokás kivilágos kiviradtig.”
A bálanya, Lipovniczkyné tisztét „annyi bájjal és szeretetre méltósággal oldotta meg, valahányszor egy-egy hölgyet bemutattak neki, mindannyiszor az igaz anyai szeretettől volt áthatva arcza, s mindenkihez volt egy nyájas szava.”
„A négyeseket 36 pár tánczolta…”
A bálokon a nemesi és polgári elit erkölcsi kötelességnek érezte a jótékonyságot, a kitűzött cél támogatását. A mulatságok, jótékonysági estek később is a helyi társasági élet meghatározó eseményét jelentették.
Megjelent: hevesihistoriak.blog.hu
Forrás: Eger c. újság cikkei
