Ősszel gyakran tapasztalhatjuk, hogy a háztulajdonosok a kertek végében nagy füsttel égetik az avart, vagy egyéb kerti hulladékot. Nem is gondolnánk, hogy ezek mennyire szennyezik a levegőt és károsíthatják az egészséget. A szakemberek az ártalmas hatások elkerülésére inkább a komposztálást javasolják.
A szabadtéri tűznél az égés nem tökéletes. Alacsony a tűz hőmérséklete, így aminek égni kellene, nem ég el, vagy csak félig. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid keletkezik. Az avar nedves lehet, melybe vegyszermaradványok, illetve más anyagok is keveredhetnek. Egy átlagos kerti tűzgyújtáskor nemcsak szén-dioxidot juttatunk a légkörbe, hanem szén-monoxidot, rákkeltő részecskéket és szén-hidrogéneket, tüdőkárosító nitrogén-oxidokat és egyéb mérgező, rákkeltő anyagokat (pl. metil-etil-keton, etil-benzol, sztirén, fenol) is. Ezeknek az anyagoknak a belélegzése akár hörgőhurutot, asztmás rohamot, légúti irritációt, szív- és érrendszeri zavarokat, tüdőgyulladást, tüdővizenyőt is okozhat.
A zöldhulladékgyűjtés igénybevételével elkerülhetjük a légszennyezést, ha pedig megtehetjük, komposztáljuk az avart és a kerti hulladékot, amivel értékes növényi trágyához jutunk.
Számos településen önkormányzati rendelet szabályozza az avarégetést. Heves Város Önkormányzatának Képviselő-testülete által elfogadott rendelet szerint a kerti kiszárított zöldhulladék minden héten, SZERDÁN 10 ÓRÁTÓL 19 ÓRÁIG és SZOMBATON 16 ÓRÁTÓL 20 ÓRÁIG terjedő időszakban égethető, ünnepnapokon viszont szerdán és szombaton is tilos.
Az égetést ezen időpontokon belül lehet megkezdeni és teljesen befejezni, azaz a füstöt is megszüntetni földtakarással, illetőleg vízlocsolással! Mindazokkal szemben, akik a szabadtéri égetést nem a helyi rendeletben megengedett módon végzik, a katasztrófavédelmi kirendeltség hatósági eljárást indíthat, és – akár százezrekre rúgó – tűzvédelmi bírság kiszabásáról is dönthet.
Hogyan kell komposztálni?
A zöldhulladék hasznosítása otthoni körülmények között nem túl eszközigényes: alapvetően egy (vagy akár több) komposztálóládára van csak szükségünk. Ez készülhet műanyagból vagy fából. De az sem okoz túl nagy gondot, ha nincs a célnak megfelelő ládánk, ami leginkább abból a szempontból jelent előnyt, hogy kisebb helyre koncentrálja a hulladékot.
A komposztálóládák egyenként nem foglalnak el nagyobb helyet egy-egy négyzetméternél. Az elhelyezésüket tekintve pedig ideális lehet az udvar vagy a kert egyik hátsó, árnyékosabb sarka, ahol biztosan nem lesz útban a láda. A komposztálás során nem kell különösebb bűzhatástól tartani. Alapvető szabály a komposztálandó anyag megfelelő aprítása, a komposzt rendszeres keverése, nedvesen tartása és a tűző nap elleni védelme. Fontos, hogy a komposzt közvetlen kapcsolatban legyen a talajjal, hiszen a lebontó mikroorganizmusok onnan „költöznek” bele.
A különféle növényi hulladék mind-mind gazdagíthatja a komposztot. Ilyen a lehullott lomb, ami az őszi időszakban nagy mennyiségben összegyűjthető, de ide sorolható a fűnyesedék, a bokrok és a virágok nyesedéke, illetve a konyhából származó zöldhulladék, mint például a zöldségek héja. Széles körben elterjedt téveszme, hogy a dió, tölgy levele nem komposztálható. Való igaz, hogy ezek olyan vegyületeket tartalmaznak, melyek gátolják más növények növekedését. Azonban ezek is hamar lebomlanak maradéktalanul.
Ha mindenféle vegyszer és önbontó organizmus hozzáadása nélkül komposztáljuk a kerti hulladékot, akkor nagyjából egy-két évet vesz igénybe a folyamat. Ennyi idő elteltével már morzsalékos, talajszerű anyagot nyerhetünk. Ezért célszerű nem egy, hanem két komposztálóládával dolgozni.
Ha elértük a megfelelő végeredményt, ajánlott átrostálni a komposztot, mert előfordulhatnak nagyobb méretű szemcsék is. Ezt követően már a talajba gereblyézhetjük, hogy szebb legyen a gyep vagy a kerti ágyások, és a veteményes földjét is dúsíthatjuk ilyen módon tápanyagokkal. Emellett nyugodtan keverhetünk komposztot a virágföldhöz, hiszen utóbbi egyébként is ipari körülmények között végzett komposztálásból származó anyagokat tartalmaz.
És a kártevők?
Valóban, sokan félnek, hogy a növényi kártevők nem pusztulnak el a komposztálás során. A helyzet azonban sokkal jobb, mint hinnénk. A lebontó, kórokozó szervezetek ugyanis általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek, sőt kimondottan ellenségei egymásnak. Tehát egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik a komposztban. A jó komposzt, ha kellő mennyiségben (néhány köbméter) áll rendelkezésre, komoly hőtermelésre képes, mely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja.
