Vannak olyan találkozások, melyek egy életre szólnak. Ilyen volt a miénk is. 1966. szeptember 1-én a Hevesi Általános Gimnázium akkor átadott új épületében voltunk gólyák, vagyis 1/A osztályos gimnazisták. Osztályfőnökünk Csontos Béláné lett.
S miközben próbáltunk több-kevesebb sikerrel eligazodni a tantárgyak követelményrendszerében, Ő mindig ott volt. Bátorított, dicsért, néha dorgált, hogy meg tudjunk felelni az elvárásoknak, megtaláljuk a helyünket az osztályban, az iskolában, s majdan a nagybetűs életben.
Már az első pillanattól kezdve jól egymásra hangolódtunk, tudtuk, hogy fontosak vagyunk számára. Végtelen türelem, kellő szigor és következetesség jellemezte. Valószínűleg a többi osztálya is ezt érezhette.
Nekünk a négy év a felnőtté válás folyamatában az Ő segítségével lehetett izgalmas, kalandos, tanulságos és tartalmas.
Ahogy követték egymást öt évenként a találkozóink, sajnos úgy csökkent az osztályunk létszáma is.
Jövőre lenne 50 éves az érettségi találkozónk. Az első nélküle.
Egy hajdanvolt osztály nevében: Gyarmati Lászlóné Veres Etelka