Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük. A kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát 1985-ben vetették fel írók, költők, művészek, akik felhívták a figyelmet egy ilyen ünnep fontosságára. „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is” – mondta a kezdeményező. Azóta a magyarság idehaza, a határon túl és szerte a világban megemlékezik január 22-e alkalmából a magyar kulturális értékekről.
De valóban csak ennyit jelent nekünk a magyar kultúra, vagy ez csak a felszín és van ennek egy mélyebb tartalma, mondanivalója? Erre kaptunk választ, azon a jótékonysági gálaműsoron, amelyet az EJROK – hagyományt teremtve – immár hatodik alkalommal rendezett a magyar kultúra napja alkalmából. A rendezvénynek kettős célja volt.
Egyrészt a művészetet kedvelő, a kultúrát ismerő és elismerő fiatalok sokoldalúságának és tehetségének megmutatása, másrészt a református egyház által kezdeményezett adománygyűjtés a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap számára a határon túli magyar iskolák és óvodák támogatására, fejlesztésére, működésük segítésére.
Makay László Nagytiszteletű Úr, iskolalelkész kellemes hangvételű és az élet nagy bölcsességeire is rámutató megnyitója után, Együd László igazgató úr ünnepi köszöntőjében azt a kérdést feszegette, hogy mit is jelent maga a szó „kultúra”.
„Kultúra: latin eredetű szó, az emberi társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége; röviden műveltség.” Valóban ez a megfogalmazás áll hozzá a legközelebb. A kultúra – jó esetben – része az életünknek, mindennapjainknak. Szükségünk van rá, törekszünk az értékes, a szép befogadására, hiszen ettől leszünk többek és talán egy kicsit jobbak is. A kultúra pótolhatatlan érték, olyan mint a tudás, senki nem veheti el tőlünk. Szerencsére. Ezt bizonyította az a sok-sok művészi igényű és értékű produkció, amit az est folyamán láthattunk. A több mint száz szereplőt megmozgató bemutatón láthattuk a Tündérkert Óvoda gyermekeinek műsorát, felléptek az Átányi Általános Iskola Tagintézmény tanulói és tanárai, illetve az EJROK diákjai és pedagógusai. A teljességre való törekvés igényével és szándékával: az óvodások néptáncbemutatója, a gimnazista diákok énekkarának előadása, az egyéni hangszeres és zenekari produkciók, az átányi iskolások színjátszói, néptáncosai és citerazenekara, az EJROCK együttes és a műsor fináléja a végzősök „kanásztánca” mind-mind nagy sikert arattak.
Megszokhattuk már, hogy a Harmónia színjátszó csoport rendhagyó produkcióval lepi meg a közönséget. Idén a „Hétköznapi hősök” címet kapta a különös színdarab. Szövegkönyvét a csoport tagjai együtt és önmagukról írták, a dramaturgia és a rendezés a csoport vezetőinek munkáját dicséri. Mondanivalója: a példaképek nem fölöttünk álló szuperhősök, hanem hétköznapi emberek, akik köztünk élnek, és talán mi magunk is lehetünk hősök. A való életből vett példák alapján önmaguk fogalmazták meg, hogy kire vagy mire a legbüszkébbek. A filmekből, dalszövegekből, regényekből, híres emberektől vett idézetek gondolkodóba ejtették és szembesítették a valósággal a felnőtt társadalmat. Vannak pillanatok, amikor hirtelen hősökké kell válnunk, hogy legyőzzük a félelmeinket és megküzdjünk az álmainkért. A nagy pillanatok azonban nehezen élhetők meg, mert csak utólag válnak nagy pillanatokká.
A fiatalok természetes és könnyed játéka tehetségüket és felkészültségüket bizonyította. Méltán lehetünk rájuk büszkék. Kiemelkedő teljesítményükhöz – és valamennyi produkció sikeréhez – hozzájárult a felkészítő, a rendező, és az őket segítő pedagógusok és szülők időt és fáradtságot nem kímélő önzetlen és lelkiismeretes munkája.
Mindez azonban nem jöhetett volna létre Bardiné Bohács Anikó, Kisné Kertész Gabriella és Balláné Szabó Erika tanárnők, az átányi általános iskolai tagintézmény tanárai, valamint Együdné Batki Veronika óvónő és a „láthatatlan légiós” Kirschner Gábor tanár úr nélkül, akik előkészítői, szervezői és rendezői voltak a sikeres gálaműsornak.
A több mint kétórás műsor megadta a választ arra a kérdésre, hogy mit is jelent a kultúra. Egyrészt a kultúrának súlya van és terhet rak ránk, másrészt művelése fáradságos feladat. De a magyar kultúra igazi tartalmát a zene, a tánc, az irodalom, a történelem, a múltunk és hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk és emberségünk adja. Nemes egyszerűséggel a kultúra az, amiben élünk. Maradjunk ennyiben.
Nagyné Agócs Krisztina
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
