„Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok. Nem kóborol a szél, nem vándorol az ördögszekér és nem repkednek száraz falevelek határról határra. A csillagok reszketve nézik a földet, ez az alsó világ pedig némán figyel, és észre sem veszi, hogy a dombok puha hátát adventi hangulattal hinti be a dér.
És szokatlanul korán nyílnak ki a házak álmos ablakszemei, hunyorogva nézik a sötétséget, az elhervadt őszirózsák fonnyadt bokrát, s a foghíjas kerítést, amely csak addig kerítés, ameddig a világosság ér.
Néhol kinyílik egy-egy istállóajtó, tej- és szénaszagú felhőt küld az eresz alá, ahol verébék laknak tollpárnás fészekben, ugyanakkor alul besurran a dermedt éjszakai levegő, amitől a kisborjú egészségeset prüsszent.” (Fekete István: Régi karácsony, 49.)
Advent mindenki számára ünnepi időszak, noha eredetileg ez hosszú előkészület volt az ünnepre, Jézus Krisztus születésének ünnepére. A sötétséget megszelídíteni vágyó ember mindenképp örül annak, hogy ma már bátran játszadozhat a fénnyel, így – ha meri – bátran kiszoríthatja a sötétséget életteréből.
Fekete István szavaiból áthat az adventi, decemberi békesség, amit olykor a hideg levegő, de mindenképp az időjárás hangulata hoz meg. Ahogyan a nyári éjjelek romantikája is adott, úgy a tél eleji hangulat is sajátságos. Advent mindenképp különleges időszak.
Szokásaink évről-évre ismétlődnek, ám mégis rejlik bennük mindig valami új.
Amennyiben a népszokásokat vesszük sorra, érdekességekre bukkanhatunk. Az eladósorban lévő lányok például cukorkát szopogattak a reggeli misére szólító harangszókor, így édesgetve magukhoz leendő kérőiket. Ebben az időszakban nem volt lakodalom, mulatozás. A koszorú (kör) a hiedelem szerint a rontásoktól védte meg a házat. Érdemes azt tudnunk, hogy számtalan keresztény ünnep, liturgikus tárgy használata épül a pogány ünnepek kiszorítására, a tárgyak szakralizációjára.
A koszorún lévő gyertyák színe is jelentőséggel bír. A négy gyertya egy időben négy különböző színű volt egy legenda nyomán, ami az angyalok eljöveteléhez köthető. Advent első vasárnapján kék, a másodikon piros, a harmadikon fehér és az utolsón lila köpenyes angyal érkezik – ezt jelképezték a gyertyák.
A várakozás mindig örömmel tölti el az embert – főként, ha tudja, kire várakozik. Népszerű az adventi naptár, aminek ötlete egy német édesanyáé volt. Gerhard nevű kisfia állandóan azzal nyaggatta, hogy mennyit kell még aludnia karácsonyig. Édesanyja kitalált egy játékot: egy kartonlapot huszonnégy részre osztott, majd ezekre egyenként rátűzött egy-egy bonbont. A kisfiú felnőttként ezt nem felejtette el, 1908-ban üzleti céllal elkészítette az első adventi naptárt. A huszonnégy ablakocska mögé csokit és cukorkát rejtett, amiket csak a spaletták kinyitása után lehetett látni. Gerhard Lang 1974-ben halt meg, ám ötlete (édesanyja ötlete) halhatatlan.
Hamarosan Heves adventi szokásairól olvashatnak majd. Addig bátran tegyünk valami jót naponta (akár egymással), hogy az adventi naptár csokit rejtő ablakocskái kinyíljanak…
(GLM)
Fótó: illusztráció