Városunkban ma gyermekek díszítették fel mindannyiunk közös karácsonyfáját. Szebbnél szebb díszek érkeztek iskoláinkból és óvodáinkból. A holnaputáni adventi első vasárnappal pedig elkezdődik a karácsonyi készület.
A gyermekek hetek óta készültek erre a napra, saját kezükkel készített díszeiket végre feltehették tanáraik segítségével a város fájára. A csillogó díszek, a becsomagolt ajándékdobozok, a szaloncukrok, a fényfüzérek csodálatosan ragyogóvá tették mindannyiunk karácsonyfáját. Emlékeztetnek arra a gyermeki, önfeledt örömre, melyet karácsony éjjele hoz majd el számunkra, amikor megszületik a Megváltó.
Sveiczer Sándor polgármester kiemelte: „Karácsony jellege elsősorban családi, de mégis közösségi ünnep is. Örömünk akkor nagyobb, ha megosztjuk másokkal. Készületünkre példát adtak a gyermekek, mert lelkesedésük lankadatlan. Nagyon várják már a karácsonyt! Ez most is látszott. Köszönöm az őket segítő tanároknak, tanítóknak, óvónőknek a munkáját.
Vasárnap pedig elkezdődnek a közös adventi gyertyagyújtások is, idén a belvárosi templom előtti területen. Mindenkit szeretettel várunk 16 órakor, hogy együtt hangolódjunk rá az egyik legkedvesebb, legbékésebb ünnepünkre!”
Adventben várakozunk, készülünk. Ez egészen az V. századra vezethető vissza, amely időszak mindig is böjti időszak volt az Egyházban. A hívő emberek számára ezt a csönd, az elmélkedés, az imádság és a bűnbánat jellemzi.
Érdekesség, hogy az első adventi koszorúk szekérkerékből voltak, és 24 gyertya volt rajtuk. A ma használatos forma (fenyőből) először Németország északi részén terjedt el. Hazánkban a második világháború után.
A fenyőfa állítása is ide kapcsolódik, amely szimbóluma a Paradicsom fájának, utal arra, hogy Isten visszafogadja szeretetébe a bűnös embert. Örökzöldje az örökkévalóságra, a természetfölötti élet megújulására utal. Minden dísznek is megvan a jelentése: a fa tetején lévő csillag a betlehemi csillagot jelképezi, az angyalok a hírvivők, a csengettyű a bűn némaságának megtörésére és az angyalok énekére utal, az édességek arra, hogy karácsonykor Isten Fia az ember számára a legédesebb eledelként jött a világra – egyes helyeken ostyát aggatnak a fára és mézet is esznek szenteste.
Érdemes felidézni egy eredetmondát, miszerint „amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bújdosva egy sűrűlombú fa alatt vonta meg magát, ez azonban rászólt: állj odébb, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Így utasították el félelmükben a többi fák is. Ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért: alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.” (Mosoni hagyomány)
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
