– „A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van, hanem bennünk: a bőrünk alatt, a zsigereinkben.” – vallja Fábián Janka író. Történelmet tanítasz, ugyanakkor csillapíthatatlan tenni akarásod miatt idén komoly elismeréseket kaptál. Kedvenc íródtól idéztem. Te a történelmet nemcsak tanítod, hanem alakítod is – legfőképpen a gyerekek által. Mi motivál téged? Egerben jártál gimnáziumba és főiskolára is. Mi indított el a tanári pályán?
– Tulajdonképpen a tanáraim példája. Nagyon jó tanárokkal hozott össze az élet, valamint édesanyám pedagógus volt. Az iskolaudvaron laktunk, az anyatejjel szívtam magamba a pedagógus-létet. Nem volt kérdés, és a mai napig nem bántam meg. Most se tennék másképp. Lehet, hogy sok mindent másképp csinálnék, mint régen, de a tanárságot nem bántam meg. Mindig találok olyan feladatot, ami érdekessé, színesebbé teszi a mindennapi munkámat.
– Édesanyád Erdőtelken tanított… Téged leginkább mire?
– A szülői házból arra nagyon jól emlékszem, hogy a kötelességtudatra neveltek.
Nem irányítottak tudatosan a tanári pályára, hanem édesanyám példája vezetett arra – mivel szerette végezni, jól érezte magát, voltak sikerélményei –, hogy tanár legyek. Erdőtelken a fél falut ő tanította meg írni-olvasni, így nincs olyan család, aki ne ismerné. Nagyon szigorú volt és következetes, mindenkitől egyformán követelt, de tisztelték. Akkoriban sokkal nagyobb tisztelet övezte a pedagógusokat, főleg egy kis faluban…
– A Szent Gellért Katolikus Általános Iskolában tanítasz. Mióta? Ez Újtelepen van, és az iskola 7-8 éve még nem hordozott magában vallási tartalmat. Most ez másképp van…
– 1988 őszétől, mint második munkahelyemen. Szeretek itt tanítani, és úgy érzem, jó a légkör. Persze, nézd, szokás azt mondani, hogy „ez a lakodalom milyen rossz volt…”. Azt mondom, hogy az örök elégedetlen embernek semmi nem lesz jó, hiszen a lelkében van baj. Sokan olyan dolgokon problémáznak, amiket nem tudunk befolyásolni. Nem rágódni kell, leragadni problémáknál, hanem olyan tevékenységet keresni, ami a negatív dolgokról eltereli a figyelmet. Rajtunk is múlik, hogy hol érezzük jól magunkat, meg kell találni céljainkat.
Sokat változott az iskola élete az által, hogy egyházi iskola lett. Pozitívan éltem meg, és szerencse, hogy ez a változás így alakult. Egyik napról a másikra nem változhat meg semmi, de a hitéleten keresztül tudunk olyan pluszt adni a gyerekeknek, ami sokukban új gondolatokat, érzéseket ébreszt. Ennek később látjuk majd az eredményét. Fontosnak tartom az ünnepeken való részvételünket! Legtöbben ezt pozitívan fogadják. Persze, minden munkahelyen vannak olyanok, akik csupán le akarják tudni munkájukat, és vannak olyanok is, akik plusz dolgokat szeretnének. Ezen nem változtat az, hogy egyházi- vagy állami iskola. Emberi tulajdonságokon múlik.
– Egyéniségedhez hozzá tartozik a zene. Diákként jártál kórusba, most is tagja vagy a templomi kórusnak Hevesen. Énekversenyeket nyertél diákjaiddal. Iskolai- és városi ünnepségeken egyaránt fellépsz a gyerekek kórusával, műsorokat szervezel, a „Zenélő Udvar” általad jött létre.
– Két híres kórusban is énekeltem diákéveim alatt. Az egyik a Dobó István Gimnázium leánykara volt. Az ének-zene tagozat legfőbb feladata a kórus-éneklés volt. Az osztályfőnököm Ocskay György, elismert kórusvezető volt. Rengeteg a közös élmény: diáknapok, utazások. Debrecenben nemzetközi kórusfesztivál volt 1980 nyarán. Ma is emlékszem rá, ahogy készültünk, milyen komoly műveket énekeltünk! Ezután Egerben maradtam a főiskolán, történelem-ének szakra vettek föl. Ott egy másik kiváló karvezető, Tar Lőrinc volt a tanárom. Sokat utaztunk a kórussal, még külföldre is eljutottunk. Életemben először ültem repülőn, amikor a kórussal Lipcsébe utaztunk.
Most a Keresztelő Szent János Kórus tagja vagyok. Nagyon jó közösséghez tartozni. Bizonyos élményeket csak közösségben élhetünk meg. A gyerekekkel áprilisban voltunk az Éneklő Ifjúság versenyen; előtte együtt izgultunk, készültünk. Fontos lenne, hogy olyan közösségek legyenek, ahol jó együtt énekelni, elmenni együtt kirándulni, utazgatni. A családi utazások, programok szintén fontosak. Legutóbb családommal voltam kirándulni, felejthetetlen élmény, de a közösségi is az. Vagy amikor a kórussal május elsején nyársaltunk egyet!
Tudom, hogy nehéz ezeket az alkalmakat megtalálni, de én azt vallom, hogy mindenki arra tud időt szánni, amire nagyon akar. Találtam egy idézetet a Mennyei királyságból: „Nem az vagy, akinek születtél, hanem akivé magadtól lenni tudsz.” Ez egy alapigazság. Ha valaki hátrányos helyzetből indul, nem azt jelenti, hogy semmire sem viheti később. Mindenki maga is tehet azért, hogy mi lesz belőle, vagy pedig csak sodródik az eseményekkel. Sok ilyet is tapasztalok. A „majd lesz valahogy”, az nagyon ellenemre van, nem értek vele egyet.
– Zene és történelem. „E kettő kell nekem!” – mondhatnád. Egyik kedvenc filmed a „Mennyei királyság”. Ebben ezt halljuk: „Vagyok, aki vagyok, mert kell egy ilyen is.” Mindig eltökélt vagy céljaidban, látásmódod reális. Mit szeretsz a történelemben? Jó tanítani a múltról a gyerekeket?
– Nagyon szeretem a történelmet, és próbálom átadni a múlt szeretetét a gyerekek számára is. Mindig keresek olyan érdekes történeteket az adott korhoz, személyekhez, ami mindig megmarad bennük. Többször elvittem az osztályaimat pünkösdkor Sárospatakra, mert ott mindig eljátsszák, ahogyan Erzsébetet 3-4 évesen elvitték onnan. Beöltöznek a városiak a felvonulásra, XIII. század korabeli öltözékekbe, egy óvodás kislányt beöltöztetnek Erzsébetnek; ez megmarad a gyerekekben. Jó csatajeleneteket is érdemes megnézni filmekből.
Szeretek olyan helyekre kirándulni velük, amik a történelemhez kapcsolódnak. Rengeteg tábor van, így eljutottunk Tihanyba is. I. András sírjánál felcsillant a szemük: „hát erről tanultunk”!
– Hazánk III. Béla uralkodása alatt igen sokat lépett előre: gazdaság, építkezések, vallás, tudomány, irodalom. Ebben az időben volt a III. keresztes hadjárat is egyébként. (Jeruzsálem felszabadítása volt a cél.) Oroszlánszívű Richárd, Fülöp Ágost, stb… Egyik kedvenc korszakod ez, de miért?
– Ő, mint király nincs teljesen helyén a történelemben. Sok nagy Árpád-házi király volt. Bizáncban nevelkedett, hazánkba került, hogy a császár akarata szerint Bizánc vazallusa legyünk. Ő viszont nem felejtette el gyökereit, olyannyira, hogy csatában legyőzte Bizáncot. 24 évnyi uralkodása virágzó időszak volt. Esztergomi kirándulásunk során a kórustagoknak is elmeséltem, hogy hatalmas termetű uralkodó volt. A kor átlagos testmagasságához képest például ő 190 cm volt. Ő jó példa, akitől lehet tanulni. Vállalta, hogy kiáll hazája mellett, mindent megtett a békéért. Sokszor el akartak tiporni minket, magyarokat, de mégis itt vagyunk…
– Az iskolai időn kívül vannak táborok is, mint már említetted.
– Rengeteg élményem van a táborokból! Legtöbbször erdei iskolába mentünk, most Erzsébet táborba. Főleg a Bükkbe jártunk. Az esték mindig rázósak egy táborban… Sokan például életükben először szakadnak el otthonuktól. Egyszer, hajnali egy óra körül hatalmas puffanást hallottam. Ész veszejtve szaladtam ki a tanári szobából! Nagy csend, és hirtelen hatalmas nevetés tört ki. Kiderült, hogy a gyerek elfelejtette, nem otthon van, és az emeletes ágy felső részéről szépen kilépett…
A táborokban is, de az iskolában akadhatnak csínytevések, de igyekszem mindig a jóra emlékezni. Nem jellemző, hogy rossz szándékkal tennének valamit irányomba. Egyszer akadt egy nehezebb ügy, egy meglett diák srác volt a tettes. A kiabálás helyett komoly, mély beszélgetés alakult ki, megnyílt és még sírt is. Sok problémája derült ki. Hiányzik a gyerekeknek az őszinte beszélgetés is.
– A pedagógusnapon kitüntetést vettél át, dr. Ternyák Csaba egri érsek pedig a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát adományozta számodra Egerben. Ismerheted Maria Montessori tevékenységét. Találtam tőle egy gondolatot: „Aki valaha is nagy és eredményes művet alkotott, sohasem azért dolgozott, mert vonzotta a „jutalom”, vagy félt a büntetéstől.”
Mire indít, merre vezérel az, hogy elismerték munkádat? Holnap reggel milyen célokkal lépsz be az osztályterembe…?
– Nagyon meglepett, nem számítottam egyikre sem. Nagyon jól esik, és büszke vagyok rá, hogy a munkámat elismerték, viszont, ha ez nincs, akkor is ugyanezt folytatom. Teszem a dolgomat, amíg tudom, míg az egészségem engedi. Elsősorban saját magamnak kell megfelelnem. Amit elvállalok, azt a legjobb tudásom szerint kell elvégeznem. Kevés fórum van, ahol a pedagógusokat elismerik, nem számítottam rá…
Sok hálás szülő is van, akik kifejezik időnként köszönetüket. A problémáik megbeszélésére is buzdítom őket és fontos a családlátogatás is. Ha látom egy gyereken, hogy megváltozott, magába zárkózott, máshogy viselkedik, mint azelőtt, akkor meg is keresem a szülőket. Ilyenkor más megvilágításba kerülnek dolgok. Egyikőnk sem tehet arról, hogy éppen hová született – pozitív és negatív értelemben is. Mindent természetesen én sem tudok megoldani.
Iskolai szinten kapcsolódtunk a Komplex Alapprogramhoz, ami az élmény suli bevezetését jelentené. Most még csak alsó tagozatban kezdtük el. Ennek egyik alapelve, hogy minden gyermeket önmagához képest kellene értékelni. Lehet, hogy van egy hátrányos helyzetű gyerek, akinek a legkisebb sikere is önmagához képest hatalmas dolog. Ha van egy rendkívüli, nagyon ügyes diák, megint más a megítélése. Az egyik fiú diák például év elején ezt mondta, amikor a pentaton hangsorról tanultunk, közben pedig énekeltünk: Tanárnő, miért van az, hogy én úgy érzem, oroszul beszél kínai felirattal? Nem tudta, hogy miről beszélek, ennek ellenére nem kap egyest. Nem vagyok az állandó osztályozás híve. Sokkal inkább kell nekik élményeket adni, élményszerűen tanítani.
Mindig találok olyan feladatot a gyermeknek, amit meg tud oldani. Sok múlik azon, hogy én miként közelítek feléjük. Nem az a cél, hogy bebizonyítsam egy kamasz gyerekről, hogy még kevés a tudása, hiszen tanul majd még eleget…
– Köszönöm a beszélgetést, kívánom, hogy továbbra is maradj ilyen lelkes, és leld örömöd a tanításban, nevelésben!
(GLM)
Fotó: GLM