„A költő ír, a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran.” (Radnóti Miklós: Második ecloga) Igen, az eb vonít, és ez néha zavaró lehet a szomszédoknak. Létezik viszont olyan eb, akinek vonyítása népszerű lett.
Manapság sokan tartanak kutyát, macskát, de divat lett a kisméretű malac tartása is. Az emberek mindig kedvelték a megszelídített állatokat.
Több millióan látták az interneten azt a videót, amin egy kutya zongorázik és vonyít. De miért is vonyítanak a kutyák?
Ennek több oka van. Eredhet a farkasösztönből, de mindenképp kommunikáció. Egyedüllétük jelzése is, de akkor miért vonyítanak, ha éles, erős hangot vagy éppen zenét hallanak?
A videón látható kutyus lenyom egy billentyűt a zongorán, majd a hang hallatán vonyít. A kutyák füle sokkal érzékenyebb a miénknél. Akár 45.000 Hertzig is hallják a hangokat, míg az ember csak 20.000 Hertzig. Amikor szirénát hallanak, vonyítással válaszolnak rá. Ugyanígy tesznek minden élesebb hang hallatán. Ez lehet jelzés a gazda számára vagy éppen válasz a hallott hangra.
Lehet beszélgetés is a vonyítás. Válaszadás a kutya részéről a hallott hangra, amit néha nem különböztet meg egy másik kutya hangjától, vagyis életszerűnek tekinti egy hangszóró hangját is.
Egyes hiedelmek, babonák szerint az éjszakai kutyavonyítás balszerencsét okozhat, ha van beteg a háznál. (Ezeket már szelektálhatjuk is a baglyos sztorik nyomán…)
A tudósok szerint mindenképp kommunikációs eszköz a vonyítás. Lehet a határok megjelölése, közös vadászatra hívás, figyelmeztetés, magányos farkasok befogadási kérelme, eltévedt falkatagok keresése. Kiválthatja az unalom, a figyelem hiánya, sértő hangok, vagy éppen szeparációs szorongás.
Bármi is váltja ki, a videón szereplő amerikai kutyus szerint nem sértő hang a zongora hangja, amire ő azonnal válaszol…
(GLM)
