Kicsit megkeveredtek a fejünkben a napok: november 1-jén volt mindenszentek, ma pedig az elhunytakra emlékezünk.
November 2. – Halottak napja.
A halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az ünnepet minden évben november 2-án tartják, amely a naptárakban is szerepel. Halottak napján szinte mindenki gyertyát, mécsest gyújt meghalt szeretteikre emlékezve, és a temetőkbe is nagyon sokan látogatnak ki, hogy virágot vigyenek a sírokra. Egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza a halottak napi ünnepkör. A rómaiak őseiket és a csatározásokban elhunyt hőseiket istenekként tisztelték. Igaz, nem november elején, hanem február 22-én ülték meg a családok a caristiát, avagy a kölcsönös szeretet ünnepét, amelyek a halottakról is megemlékeztek, de egymást is megajándékozták, és inkább vidámsággal, mint mélabúval ünnepeltek. A keresztény egyház hivatalosan 998-ban celebrálta először önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti 3. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a 11. századtól terjedt el a keresztény világban.
November 1. – Mindenszentek
A november 1-jei mindenszentek napján az üdvözült lelkekről emlékezik meg a katolikus egyház. Ezt a napot sokan keverik a halottak napjával, pedig egészen másról szól. A mindenszentek ünnepe a történelem folyamán szorosan összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel. Úgy hitték, az elmúlt évben meghalt emberek lelkei ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az ünnepen a lelkeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék számukra a vándorlást. A keresztény közösségek egyes településeken a pogány hagyományt követve, szintén ünnepeket rendeztek az elhunyt katolikus szentek tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep mindenszentek ünnepeként élt tovább.
