2024. November 27. Virgil napja

Vissza a gyökerekhez – Luther nyomában

0

2018 októberében az Eötvös József Református Oktatási Központjának néhány példamutató diákja abban a hatalmas szerencsében részesült, hogy elutazhatott Németországba öt napra.

Utazásunk fő célja elmerülni, felfedezni, esetlegesen még több új és érdekes információt szerezni a református eszme és hitvilág kiindulásával, kezdeti nehézségeivel, gyors térhódításának okaival és a tanok összességével és rendszerével kapcsolatban. Ezen belül is különös hangsúlyt fektetve Luther Márton személyére. Úgy gondolom, ezt a feladatot teljes egészében sikerült teljesíteni. A programok összeállítása során tanáraink nagy figyelmet fordítottak azok sokszínűvé és izgalmassá tételére, így hozva közelebb a diákokhoz ezt a történelmileg elhanyagolhatatlan jelentőségű időszakot, a reformációt.

A hétfői nap utazási viszontagságai után érkezhettünk meg első számú szálláshelyünkre Lipcsébe. Rögtön másnap reggel felfrissülve fedezhettük fel kirándulásunk központi alakjának szülőhelyét, Eislebent. Bár Luther születése után nem sokkal elköltözött innen, a település mégis fontos szerepet tölt be az életében, hiszen a halála előtti időszakban is itt tartózkodott. A helyi múzeumokban megismerkedhettünk a korszak viszonyaival, életkörülményeivel, ezzel mélyebb bepillantást nyerve az akkori vallási felfogás és ceremóniák világába. Láthattuk a Szent Péter és Pál templomot (Taufkirche), ahol megkeresztelkedett és ezzel párhuzamosan a Szent András templomot is, ahol utolsó prédikációit mondta. Ebben a városban tett fogadalmat egy viharos éjjelen, hogy a túlélés reményében a szerzetesi hivatást választja. Nyugtázhatjuk, hogy a reformátor életének talán legfontosabb szakaszai Eislebenhez köthetők. Délután a monumentális Népek csatájának emlékművét tekintettük meg. A napóleoni hatalmat lezáró csata 100. évfordulóján elkészült épület 91 méter magas, ezzel az egyik legmagasabb emlékmű Európában. A tetejéről lepillantva pedig csodálatos kilátás tárul elénk Lipcsére. A nap zárásaképpen a város központját tekinthettük meg, ide sorolva a lenyűgöző Thomaskirchét, ahol a zenekedvelők Bach eredeti orgonáját csodálhatták meg. Megtudhattuk, hogy a méltán híres kórus a mai napig működik itt.

A harmadik napon – folytatva az életrajzi helyszínek bebarangolását – Wittenberg volt a célunk. A Lutherhaus, ahol Luther felnőtt éveinek nagy részét töltötte, bőséges információval szolgált erről az időszakról, rávilágítva a gondolatmenetre, melynek végső állomása a 95 tézis kifüggesztése volt. Megnéztük a csodálatos belső térrel rendelkező, és a gótika jegyeit felvonultató Schlosskirchét. Majd a kupolába is felmehettünk, ahonnan beláttuk az egész várost. Végül pedig a közelben található Karl May múzeumot jártuk körbe. Ez élvezetesnek bizonyult mindannyiunk számára, hiszen rengeteg kreatív programmal ismertették meg velünk a híres regények főszereplőinek, az amerikai őslakosoknak az életét. Este megérkeztünk második szálláshelyünkre Drezda külvárosába, Radebeulba.

A következő nap reggelén Königstein erődjéhez látogattunk, ahol mindenki galériája megtelt a környéket ábrázoló képekkel. Európa egyik legnagyobb erődítménye az Elba partján helyezkedik el és 245 méterrel tornyosul a folyó fölé. Komolyabb harci cselekmények nem is történtek itt, főleg kaszárnyának és börtönnek használták. A várfalakon végig vezető sétányt pedig nem véletlenül nevezik panorámaútnak. A nap második felében Drezdába mentünk, ahol körbejártuk az Altstadt központját, a háború után renovált Frauenkirchét, és a főtéren felállított Luther-szobrot. Utána pedig szabadprogram keretében mi magunk fedezhettük fel „Elba Firenzéjét˝.

Pénteken az egész nap utazással telt, így volt időnk átgondolni az előző napok eseményeinek sokaságát. Véleményem szerint az út sokat segített tanulmányainkban és sikerült megszilárdítani a már történelemórákon megszerzett tudást. Ezt még könnyebbé tette, hogy minden helyszínről készültek előzetes beszámolók, amiket a diákok még az oda vezető út során osztottak meg a többiekkel. Összességében elmondható, hogy mindenki számára óriási élmény volt ez az út, ami biztosan sokáig fog élni az emlékeink között.

Lukács Emma
11.b osztály

Fotó: beküldött képek

Hozzászólások lezárva.