Farkas Róbert karmester kapta az önkormányzat által alapított Wágner Betty díjat.
A Zene Világnapjához kapcsolódva rendezte meg hangversenyét a hevesi Zeneiskola, miközben olyan kollégákra is emlékeztek, akik már nem lehetnek közöttünk, de emberi és szakmai értékeiket tekintve példaként állhatnak mindenki előtt. Az október 13-i koncerten felhangzó művekkel, visszaemlékező gondolatokkal Balla Lajosné és Szabó István zenetanárok előtt is tisztelegtek a volt kollégák és a növendékek, valamint Nagyné Gulyás Katalin tagintézmény-vezető. A rendezvénynek különleges apropója is volt: Farkas Róbert karmester elsőként vehette át az önkormányzat által alapított Wágner Betty díjat.
Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin, elismert hegedűművész és karmester kezdeményezésére emelte október 1-jét a Zene Világnapja rangjára. Ezen a napon, akár művelői, akár „csupán” élvezői vagyunk ennek az adománynak, azokra gondolunk, akik belső igényük, természetes emberi vágyuk által énekelnek, muzsikálnak, vagy tanítanak.
Yehudi Menuhin így vall erről: „A legáldottabb és legkiváltságosabb minden hivatás közül a zenészé, aki tolmácsol, megihlet, lelkesít, tanít, gyógyít és mindenek felett alázatos szolga.”
A Művelődési Központban megrendezett program részeként felléptek az előkészítős és az első osztályos kisdiákok, akik zenés tornájukkal Wágner Erzsébetre emlékeztek. Arra a Betty nénire, aki meghatározó személyisége volt az intézménynek. Vidámsága, örökös derűje, emberi magatartása, szakmai teljesítménye, az új feladatoknál megmutatkozó nyitottsága, hite mind-mind példaként állhat előttünk. A szülőkkel való kapcsolatát a korrektség jellemezte, míg növendékei nagyon szerették, hiszen a törődés, a szolfézs órák hangulata, a sok játékos ismeretátadás ezt eredményezte.
Sokrétű volt közművelődési tevékenysége: a zeneiskolai programok egy részének ötletgazdája, sok esetben kivitelezője is volt, valamint emlékezetesek maradtak élményszerű zenetörténeti előadásai. Tagja volt a hevesi pedagógus kórusnak, valamint az átányi népdalkör tevékenységéhez éveken át nyújtott szakmai segítséget.
Októbertől az a terem viseli – méltán – a nevét, melyben 1993 óta tanított, így ápolva emlékét nem csak a jelen, de az utókor számára is, egy kicsit enyhítve hiányát.
A pedagógusok tolmácsolásában hallhattuk Chopin, Strauss, Massenet, Poulenc és Meyer darabjainak dallamait is.
Charminade „Concertino” műve egy közel 20 éve elhunyt kolléga, Szabó István fuvolatanár emlékére hangzott el.
Szabó István számára – furulya és fuvola tanulmányai mellett – meghatározó volt a sok énekkari tapasztalat, mely végigkísérte életútján. 1976-tól tanított a Hevesi Állami Zeneiskolában furulyát, fuvolát, néhány évig pedig klarinétot. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a növendékek megtapasztalhassák az együttmuzsikálás örömét, ezért több kamaracsoportot is kialakított tanítványaiból. Volt furulya, blockflőte és fuvola együttese is, akikkel ő maga is szívesen zenélt együtt. A tanítás mellett rendkívül fontos feladatának tekintette a térség kulturális életének alakítását. Kevés olyan rendezvény volt akkortájt, melyen ne közreműködött volna szólistaként, vagy a kamaracsoport tagjaként. Nagyon szerette a zene mellett a magyar irodalmat, mely gyöngyszemeiből gyakran olvasott fel.
Személyében egy tiszta lelkű, nagy szakmai tudású, széles látókörű pedagógustársat ismerhettek meg a kollégák, aki nagy alázattal hódolt a muzsikának. A Zeneiskolában emlékét egy róla elnevezett tanterem őrzi.
A hangverseny zenei programját követően különleges perceknek is részesei lehettünk. 2018. szeptember 29-én Heves Város Önkormányzata megalapította a Wágner Betty díjat, melyet a Zeneiskola tantestületének javaslatára elsőként egy volt növendék, Farkas Róbert vehetett át Sveiczer Sándortól, Heves polgármesterétől. Ezt követően a kitüntetett Beethoven zongoramuzsikájával örvendeztette meg a hallgatóságot.
Farkas Róbert zenei tanulmányait 8 évesen kezdte Hevesen, majd a miskolci illetve budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában szolfézs-zeneelmélet és zongora szakon végzett. A Zeneakadémia ének-zenetanár-karvezetés diplomája, valamint karmesterképzőben elkezdett tanulmányai után 2006-ban egy ösztöndíjnak köszönhetően a berlini Universität der Künste-n folytatta képzését és 2012-ben végzett Lutz Köhler osztályában. Az egyetem utolsó évében a Lovro von Matacic karmester versenyen 3. helyezést ért el és megkapta a Horvát Zeneszerzők Társaságának különdíját, valamint a Horvát Rádió- és Televízió zenekarának díját.
Az egyetem után a Staatsoper Unter den Linden Berlin korrepetítora és zenei asszisztense volt olyan produkciókban, mint Sosztakovics „Moszka, Cserjomuski”, Hindemith-Brecht „Lehrstück”, valamint John Cage „Europeras 3&4”. Később a Theater und Orchester Heidelberg zenei asszisztense és korrepetítoraként Wolfgang Rihm „Dionysos” címü operájának 2. német bemutatóját előkészítésén és betanításán dolgozott. A nagy sikerű debütálásnak köszönhetően az operaház korrepetitora és karmestere volt három éven keresztül. Érdeklődése a modern zene iránt olyan produkciókhoz vezette, mint például a táncoperaként bemutatott Philipp Glass „Echnaton” című operája vagy Christian Jost „Rumor” című műve. Ezen kívül részt vett ősbemutatók előkészületein, ahol a zeneszerzők személyes asszisztenseként működött közre. Nevéhez fűződik Peter Maxwell Davis „The Turn of the Tide” című művének németországi bemutatása. 2016-ban dolgozott David Robertsonnal és az Echo Klassik gálakoncert betanító karmestereként Pablo Heras Casadoval is. 2013-ban Berlinben kapcsolatba került Fischer Ivánnal, akivel azóta a Konzerthausorchesternél, 2015 óta pedig a Budapest Fesztiválzenekarnál dolgoznak együtt és asszisztensként segíti a zenekarok koncertjeinek, illetve turnéinak előkészületeit.
Farkas Róbert a fent említett zenekarok mellett olyan együttesekkel dolgozott együtt, mint például a Berliner Symphoniker, a Luzern Festivalstrings, a Philharmonisches Kammerorchester Wernigerode, Collegium Musicum Pommersfelden Iifjúsági Zenekar, vagy a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar.
„Ma este a városomtól, Hevestől egy díjat vehettem át, ami nagyon megtisztelő és egyben nagyon személyes is. Wágner Erzsébet, Betty az én szolfézs tanárom volt a zeneiskolában, akinek remek pedagógiája miatt a szolfézs gyerekjátéknak tűnt. Sajnos egy éve meghalt, de posztumusz díszpolgári címet kapott és nevéről egy díjat neveztek el: Wágner Betty díj.
Ezt ma adták át először. Boldog vagyok, hogy a díj első tulajdonosa lehetek és, hogy ezzel a különleges személlyel az életem ily módon is összekötődik. Köszönöm szépen mindenkinek, de főleg Bettynek!” – írta Farkas Róbert az esemény után.
A záró műsorszám egy igazi kuriózum volt a zenei és képi világ kedvelőinek: Pachelbel „Kánon” című művét Jakab Tibor gyönyörű természetfotói tették még emlékezetesebbé.
Fotó: Hevesi hírportál/Jakab Tibor