Mindig izgalommal tölt el egy-egy találkozás. (A fontosabb találkozások.)
Gondolom, a kedves olvasó valamely földrészen a nyáron megcsodálta a Holdat és a csillagokat. Ennél nagyobb csodát nem láthatott! Esetleg azt, hogy ugyanaz a Nap süt ránk a Tisza-tó partján, mint ami Miami Beachen süt.
Ugyanaz a Farkas Róbert zongorázott (helyesebben: zenélt) ma Hevesen, aki egyébként Kínában és más országokban szokott. Mai kávézásunk során szembesültem azzal, hogy őt mindenki ismeri és szereti. Ki kell mondanom azt, amit érzek: Robit. Sétáltunk és méterenként álltunk meg beszélgetni egy-egy ismerőssel. Kávéztunk és minden járó-kelő odaköszönt. Robi Berlinben él, de ismerik és szeretik Hevesen.
Nagyon komolyan veszi a karmesterséget, amennyiben az mesterség. Ezt időközönként a hátizmai is megsínylik. Vezényelt már Ligetit, szereti a kortárs zenét, legfőképpen a romantika jellemzi, noha Claudio Abbado az egyik példaképe.
Önmagát keresi, egyéniség akar lenni a karmesterek özönében. Jól van ez így; mindannyiunk számára életfeladat ez. „Hass, alkoss…”
Az önfeledt beszélgetést követte a komoly zenélés. A zenélés a zenész számára önmaga kifejezése. Nincs olyan, hogy komolyzene. Csak klasszikus zene létezik! Farkas Róbertet a kávé után a hevesi Művelődési Házban láttam. Ott ült az első sorban a meghívott vendégekkel és a Zeneiskola alapítóival együtt.
A színpadon Farkas Róbert két művet adott elő: Debussy – Hangok és illatok az éjszakában; Beethoven – Mondscheinsonate.
A holdfény illata.
Hallod az illatot? Látod az illatot? Érzed az illatot?
Láttuk. Hallottuk. Éreztük. Mindannyian, akik ma este hallottuk Farkas Róbertet zongorázni. Én megkönnyeztem Beethoven (talán) elcsépelt darabját, és máris megszűnt problémáim „elcsépeltsége”. Most megszerettem Beethovent és az érzelmeimet.
Szeretnék egyszer majd kiállni a holdfény alá, annak árnyékába, és elsorolni minden érzésemet. Istennek, aki ismer. Majd ő megérzi ezt az illatot (mint a tömjénét), és elfogadja.
Végülis azt mondhatom, hogy Hevesen is érezni a Holdfény illatát. Viszont a képesség nélkülözhetetlen.
(GLM)
A Zene Világnapja alkalmából rendezett hangversenyt követően különleges perceknek is részesei lehettünk. 2018. szeptember 29-én Heves Város Önkormányzata megalapította a Wágner Betty díjat, melyet a Zeneiskola tantestületének javaslatára elsőként egy volt növendék, Farkas Róbert vehetett át Sveiczer Sándortól, Heves polgármesterétől. Ezt követően a kitüntetett Beethoven zongoramuzsikájával örvendeztette meg a hallgatóságot.
FOTÓ: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor