A Budapesti Tavaszi fesztivál részeként ötszáz kézműves 3500 munkája látható 2018. április 21-től augusztus 20-ig a Műcsarnok 12 termében, Kéz/Mű/Remek címmel. A Nemzeti Szalonok sorában az idén azon népi kézműves mesterek, művészek mutatkoznak be, akik alkotó munkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak. A kiállításon képviselteti magát a Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet is.
A hetvenes évek Nomád Nemzedéke, táncházas generációja új, friss szemléletet hozott a népművészetről korábban alkotott képbe. A néptánc lekerült a színpadról, és a használat, a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek a kézműves tárgyak. Mindezek hatására a népi kultúra megélhetővé vált. Erre utal Sebő Ferenc híressé vált mondása: „a hagyomány nem rab, hogy őrizzük, nem beteg, hogy ápoljuk, a hagyományt megélni kell”.
Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt 50 év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág életű divat volt, nem egy lázadó, fiatal generáció szubkultúrája, hanem sokkal több annál. A hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, s kisugárzó, magával ragadó, közösségeket kovácsoló hatása következtében a magyar minta nyomán számos országban indult el a táncházmozgalom. Norvégiában a magyar modell példájára népművészeti egyetemet is alapítottak. Egy sor, kihalásra ítélt hagyományos mesterség tudása maradt fenn a mai kézműves mesterek keze által. Kiállítóink ezt az örökséget mai korunkban is használható, szerethető tárgyak képében őrzik meg és tárják a Népművészeti Szalon látogatói elé.
A kiállítás 12 termében a tárlat kurátorai betekintést nyújtanak a táncházmozgalom kezdeteibe, majd teremről-teremre reprezentálva, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá mai életünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét. Bemutatkoznak alkotásaikkal azok a kortárs kézművesek – több száz alkotó –, akik míves remekeikkel az elmúlt 5-10 évben a legfontosabb szakmai pályázatokon kiváló eredményeket érték el. A kiállítás ideje alatt arra is lehetőség nyílik, hogy a látogatók megtekintsék és kipróbálják a kézművesség fortélyait, különleges hangszereket szólaltassanak meg, vagy egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozat keretében közös táncban, éneklésben vegyenek részt.
A több száz kortárs alkotó legtöbbje a Népművészet Mestere. Amennyiben vásárolni van kedvünk egy-egy műremeket, a kiállítók szívesen megadják az elérhetőségüket is.
A termekben a két fő kiállítási egységet Mezőkövesd és Kalotaszeg adja – legjellemzőbb alkotásaival. A határon túlról Szék, Torockó, Székelyföld, a határon belülről Kalocsa, Sárköz és a Palócföld legszebb termékei szerepelnek – de már mai, legfeljebb 10-15 éves előadásban. Kivétel egy régi fali téka, amelynek kiegészített változatát is megcsodálhatjuk. Aztán vannak kecskelábú székek, díszes ládák, konyhai- és tárolóedények, lábasok, hímzett ruhák, a szakrális terekben református famennyezetek most festett változatai, oltárterítők, továbbá falazatok, „héjak”, vagyis tetőfedések, a pásztorélet hangszerei, nyergek és veretek, népi ékszerek – mai tárgyaink „anyanyelvi” gyökerei. A legnagyobb székely kapu csak a Műcsarnok háta mögött tudott felépülni, de ízelítő bőven elegendő a tárlat értékei között. A Kárpát-medencei magyar népművészet sikere lemérhető volt nemzetközi színtéren is 2013-ban, a washingtoni Smithsonian Folklore-fesztiválon, amelynek kiállítására egymillió-kétszázezer látogató volt kíváncsi. Hozzájárult az ügyhöz az UNESCO kezdeményezése, a „szellemi kulturális örökség” védelme is. A nemzeti listán van pl. Kalocsa és Mezőkövesd. Erdélyt még fenyegetik a globális törekvések, de Magyarországon túlléptünk ezen a rendszerváltással. Ezt példázza a mostani kiállítás, a kézművesség reneszánsza.
Forrás: www.mucsarnok.hu, euroastra.blog.hu
