Népművészek, népi iparművészek és művésztanárok alkotásaiból megrendezett tárlat nyitotta meg a XII. Hagyományőrző Civil Nap programjait április 27-én a Radics Udvarban. A Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola rajztanárainak műveiből és a Csillagvirág Népművészeti Egyesület tagjainak új tárgyaiból válogatott kiállítás több műfajban tárta elénk az alkotói szabadságban megfogalmazott műveket.
A rendezvényt Báder Miklósné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke nyitotta meg, örömét kifejezve, hogy az idei Hagyományőrző l Napon a művészetek ilyen jellegű találkozásának lehetünk tanúi. Dr. Ódor Klára, a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója köszöntőjében elmondta: „A művészetről leggyakrabban az jut eszünkbe: valami szép, harmonikus, kellemes a szemünknek, a fülünknek, lelkünknek, esetleg még az is, hogy megrendítő, magasztos, nagyszabású, monumentális, kiemelkedő, nem mindennapi, vagy régi, csodálatraméltó, értékes…
Ahhoz, hogy eldöntsük, nekünk mit jelent a művészet, és miért van rá szükségünk, ismernünk kell, mit tartanak erről mások, máshol, máskor. Azt gondolom, hogy Árvai Erzsébet batikképei, Budai-Tóth Zsuzsanna grafikái, festményei, textilmunkái és plasztikái, Kovács László festményei és Szabari Zoltán tájképei a művészet körébe tartoznak. Művészként, tanárként ékes példái annak, hogyan kell és lehet maradandó értéket teremteni, s értékteremtésre ösztönözni tanítványaikat is.”
Szabari Zoltán rendhagyó tárlatvezetésen mutatta be pedagógus kollégái és saját műveit, bevezetve a batikolás és a különböző technikával készülő képek, plasztikák születésének titkaiba:
„Árvai Erzsébet viaszolt, selyemre festett, batikolt képeket állított ki. A batikolás technikája kisebbfajta varázslás, hiszen a kép festése közben – a viaszolás technikájának köszönhetően – csupán részleteiben látja az alkotó a munkáját. A kép egésze csak a viaszrétegek eltávolítása, a vasalás után válik láthatóvá. A megszáradt viasznyomatok és a textilfesték foltjai érzékeny, olykor leheletfinom felületeket hoznak létre a selymen. A kiállításon szereplő batikolt képek két téma köré csoportosulnak. Az egyik a táj, tájban a házak, házakon az ablakok. Az ablak kapcsolat a bent és kint között, tükröződéseiben izgalmas kompozíciók jelennek meg. A hagyományos cizellált keretformák szintén csemegét jelentenek egy képzőművész számára. A másik téma az ember, azon belül is a nő. A születés, majd később maga az élet, az alkotás és végül az elkerülhetetlen halál. Ez a végtelenbe visszatérő körforgás, melyet naponta átélünk.
Budai-Tóth Zsuzsanna absztrakt jellegű képeivel és plasztikáival szerepel a tárlaton. Rajz tagozatos középiskolába járt Egerbe, majd elvégezte az Eszterházy Károly Főiskola vizuális tagozatát, később pedig a pécsi Janus Pannonius egyetemen szerzett diplomát szintén vizuális kommunikáció szakon. A tárlaton kiállított munkái – grafikák, akril és olaj technikával készült kompozíciók, ősi kézműves eljárásokra utaló szövései – híven tükrözik mindazt a tudást, tapasztalatot és vizuális látásmódot, melyet tanulmányai során szerzett. Alkotásai szimbólumokat tartalmaznak és filozófiai jellegű gondolatokat ébresztenek a figyelmes szemlélőben. Saját bevallása szerint a kép készítésének folyamata egyben lelki terápia is számára.
Kovács László a realisztikus ábrázolásmód képviselője. Tájképei tiszteletet mutatnak a plein – air francia stílus alkotói irányában. Egyik kedvenc művésze Paál László, aki annak idején Barbizonban is dolgozott. Kovács László azonban nem Paál Lászlót másolja, még csak festői stílusa se hasonlít hozzá. Ábrázolásmódja körülíró jellegű, formáit csak érzékelteti, de nem konkretizálja. Színei is inkább csak jelzésértékűek, hagyja, hogy a néző fejezze be a képet, képzelő erejével ő is alkosson. Tájképein kívül lírai hangvételű csendéletek és finom rajzolatú portrék gazdagítják az összképet. László egy érzékeny és kulturált ábrázolásmóddal rendelkező művész” – hangzott el az alkotótársak bemutatásakor.
Szabari Zoltán képei hangulatjelentések egy bizonyos helyről, évszakról és napszakról. Úgymond lopott percekben készült munkák, hiszen a mindennapi tevékenység mellett nem jut idő idő festésre, inkább csak nyáron. Élete egy részét Békésszentandráson töltötte, így képei gyakran tükrözik a Körös holtág nyugodt, derűs világát. Júliusban rendszeresen részt vesz a jászapáti alkotótáborban és tagja a Jászok Alkotó Körének. A vidéki táj számára mindig többet jelent a puszta látványnál. Gyermekkorában tanyán nőtt fel és a mai napig zsigereiben érzi a paraszti sors küzdelmeit és azt a környezetet, amelyben ezek az emberek éltek és élnek. Azt a hangulatot szeretné megmutatni és munkáival érzékeltetni, melyet ez a hazai táj jelent a számára.
A művészetek találkozásának másik helyszínén, a kúria épületében, az utóbbi két év legszebb – leginkább országos pályázatok díjnyertes – munkáiból válogattak a kiállítók. Láthatók a Népművészet Mestereinek tárgyegyüttesei; Fülöp Pálné szedett mintás, len anyagú szádái, Pataki Miklósné modern kategóriájú, szalagos szőttesei és csángó együttesei, Kolumban Zsuzsanna babái, Fazekas Lajos hagyományos fekete cserepe és ünnepi fehér étkészlete. Az Egyesület azsúros szádáinak bemutatásával emlékezik a nemrég elhunyt Nagy Béláné szövő mesterre. A népi iparművészek szemet gyönyörködtető tárgyaikkal mutatkoznak be; Vermes Lajosné és Erdélyi Istvánné szövött-hímzett garnitúrái az alkotók sokoldalú tehetségét tárják elénk. A tárgyak között szerepel a több száz munkaórás, a Reformáció 500. évfordulójára közösen készített hímzett terítő is. Kiss Lajosné leheletvékony lenes-kenderes szádája követendő példa a modern kategóriájú tárgyak helyes meghatározására. Bessenyei Jánosné szőttes rátétes ruhái fiatalosak, a kor igényeihez igazodtak.
A népi kisbútorészítő Dávid Sándor népi iparművész karas székéhez készített ülőlapot Balogh Gyuláné Palla Márta szálasanyag készítő, az Egyesület új tagja, akinek tárolóedényeit szívesen látnánk otthonainkban is. Szulágyi Tiborné szövött anyagú mellényeivel és válltáskáival mutatkozik be. Kis Miklósné népi iparművész és Vidiné Kis Anikó palóc ihletésű alkotásai a hagyományos tárgyegyüttesek mellett új díszítmények és színek alkalmazásával újragondolt tárgyegyütteseket tárnak elénk. Bemutatkoznak a fiatal ruhatervezők, Siposné Pataki Mária és Pataki Éva, akiknek megcsodálhattuk a ma is hordható, szövött anyagú viseleteit. Pataki Miklósné és Csintalan Jánosné filcrátétes termékcsaládja a reformáció jubileumát köszönti. Az Egyesület gazdagon megmunkált terítéken mutatja be Gy Kamarás Kata és Kósa Klára kerámiaművészek, a Népművészet Mestereinek dísztárgyait is.
A nap zárásaként a Szubjektív Zenei Műhely kortárs és klasszikus megzenésített versei szórakoztatták a művészetet értő, művelő, vagy csak pártoló közönséget, illetve ahogy az elnök asszony megfogalmazta: a Hagyományőrző Napokon velünk a barátaink, segítőink, a helyi hagyományok, a közösen megőrzött értékek formálói és tisztelői vannak, amelyet ezúton is köszönünk.
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
