A mai templom elődjének építési ideje a XI. századra tehető. Ez az első kis templom max. 20 m hosszú és 10 m széles lehetett. Szentélye keletre nézett. A templom a XIII. század elejére már kicsinek mutatkozott, ezért új templom építését határozták el, melyet 1236-ban fejeztek be. Román stílusban épült, lőrésszerűen keskeny ablakokkal, oromfalas nyeregtetővel.
E román kori templom a mai templom méreteivel azonos, három hajós, fa zsindelyfedésű volt. A templomot és a temetőt kő védfal vette körül. A XV. században a templomot gótikus stílusban építették át. Csúcsíves, mérműves ablakokat építette be, a dongaboltozatot síkmennyezetre cserélték, fa harangtornyot emeltek. A gótikus átépítés minden bizonnyal Heves mezővárosi rangra emelésével volt összefüggésben.
A török korban palánkvárral vették körül a templomot, melyet feltehetően raktárnak használtak. A hódoltság után 1718-tól kezdődött újra az egyházi élet. 1777-re készült el a templom átépítése barokk stílusban. Az átépítés során a hajóban lévő 8 db oszlopot elbontották és az oldalfalaknál 6 db robosztus pillért építettek be. Ezekre támaszkodik a három boltszakasz hatalmas csehsüveg boltozata. A szentéllyel szemben kóruskarzatot építettek. A korábbi csúcsíves gótikus ablakokat elfalazták és helyettük félköríves záródású ablakokat, a homlokzaton hegedű formájú ablakokat helyeztek el. A padlót és a környező terepszintet kb. 80 cm-rel töltötték fel, emelték meg. A hajó boltszakaszainak mennyezetképei Keresztelő Szent János életéhez kötődnek. A szószéket Szent Kristóf életnagyságúnál nagyobb fa szobra tartja, mely XVIII. századi. A fehér márvány keresztelőkút olasz mester munkája. A templombelsőt 2006-ban részlegesen restaurálták. Ez a szentély egészére és a hajó mennyezetképei közül kettőre terjedt ki.
