Heves város legrégibb síremlékei a Fáy és az Ónody család kőszarkofágjai. Eredeti helyük a református régi temető volt, melyet 1984-85-ben számoltak fel. Napjainkban a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény kőtárában találhatóak. Formájuk koporsó alakú, melyek egy-egy kőtömbből lettek megfaragva.
Az egyik Szentmártony Ónody Borbála (Fáy Sámuel felesége) síremléke 1793-ból, a másik síremlék Szentmártoni Ónody Jakob és felesége, Fáy Borbála kőszarkofágja 1794 és 1797-es évszámokkal. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói 2004-2005-ben a műtárgyakat restaurálták.
A Fáy és az Ónody nemesi családok sokat tettek a XVIII. század végén a környék reformátusaiért. Heves, Szárazbő és Tenk reformátusai leányegyházként az átányi anyaegyházhoz tartoztak. A leányegyházak között Heves kezdettől fogva vezető szerepet töltött be. Önálló anyakönyvet vezettek 1790-től, és az egyesült leányegyházak első üléseit is Hevesen tartották. A hevesi református halotti anyakönyvek első bejegyzései leírják e neves személyiségek , a Fáy – Ónody családok temetési szertartásait is.