„A magyar mélyen aludt. Eközben nyelvét felejté, nemzeti színét veszté.
Sok azt hitte, nem eszmél már fel többé, s el van olvasztva. De a magyar felébredt…”
Széchenyi István: A Magyar Akadémia körül, 1842
Történelmünk egyik lélekemelő eseményére emlékeztünk ma, március idusán, melyen számos hevesi mellett Szabó Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselőnk, Sveiczer Sándor városvezető, a térség több polgármestere, intézmények és civil szervezetek képviselői is tiszteletüket tették. A megjelentek az ünnepi szentmisét, valamint a Városháza előtti 1848-as emlékmű megkoszorúzását követően vonultak a múzeumhoz, ahol a Hevesi Fúvósegyüttes toborzója után hangzott el az államtitkár köszöntője. Az Eötvös József Református Oktatási Központ diákjai és a hevesi Zeneiskola pedagógusai „Személyes történetek a cilinderes forradalomból” c. műsoruk segítségével elevenítették fel a kor eseményeit és meghatározó szereplőit, látványban is szemet gyönyörködtetően.
A százhetven évvel ezelőtti tavaszi átalakulás programja majd’ két évtizedes előkészítő munka eredménye volt. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.
A követeléseket – független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt – Kossuth fogalmazta meg programszerűen. A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében. A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak.
– Március 15-e a magyarság egyik legszebb közösségi ünnepe. A legszebb, mert a természet megújulásával, a tavasszal esik egybe. A márciusi ifjak, élükön Petőfivel, Irinyivel, Vasvárival, Jókaival a forradalom kirobbantásával a nemzet megújulását, a szabadság tavaszi ígéretét vetítették előre. Ők fogalmazták meg a kor szellemében a nemzet célkitűzéseit, ők határozták meg a korszerű nemzet ismérveit: azonos gondolkodás, nyelv és kultúra.
Hittek abban, hogy harcukkal kivívják az ország függetlenségét, a nemzet önállóságát és szabadságát. Felismerték, hogy függetlenség és szabadság nélkül nincs Magyarországnak jövője és elég bátrak voltak ahhoz is, hogy ezért megküzdjenek. Ha nekik akkor nem is sikerült, de Magyarország mára független országgá vált – hangsúlyozta országgyűlési képviselőnk ünnepi beszédében.
Hozzátéve: “Mindezek tükrében érdekes elgondolkodni, vajon mit szólna Petőfi, Irinyi, vagy Jókai egy nemzetek felett álló összeurópai konglomerátum gondolatához, közös pénzügyekkel, közös hadsereggel, egy európai irányító központtal. Nem, nem Monarchiának, hanem Európai Egyesült Államoknak hívnák ezt.”
– Ahogy 1848-ban, úgy ma is meg kell küzdenünk Magyarországért, a magyar szabadságért és a függetlenségért. Nekünk Magyarország az első, és most szükség van minden egyes honfitársunkra, akinek szintén Magyarország az első. Meg kell őriznünk hazánkat olyannak, amilyennek szeretjük! – zárta Szabó Zsolt köszöntőjét, utalva a közelgő választásra.
A program Pusztacsászon, a ’48-as emlékhelyeknél ért véget, ahol a névtelen hősökért állított kopjafára és a temető területén található obeliszkre is felkerültek az önkormányzat, a pártok és civil szervezetek koszorúi, fejet hajtva a szabadságért életüket áldozók előtt.
