A szellemi javak, azaz a kultúra megőrzése felemelő és nemes feladat. Egy oktatási intézményben kiemelt és jelentős szerepet akkor kap, ha mindez nem öncélúan történik, hanem közös érdekkel és segítő szándékkal párosul.
Az Eötvös József Református Oktatási Központ hagyományt teremtve immár ötödik alkalommal rendezett jótékonysági gálaműsort a magyar kultúra napja alkalmából.
A megosztott öröm dupla öröm – ezen gondolat jegyében köszöntötte a résztvevőket Svoóbné Lénárt Ágnes, az intézmény igazgatóhelyettese. Elmondta, hogy az idén is több mint száz diák és tanár készült nagy izgalommal erre a napra, hiszen ilyenkor alkalom nyílik rá, hogy az óvoda vagy iskola falai közül kilépve megmutathassák a szülőknek, rokonoknak, barátoknak sokoldalúságukat és azt, hogy a tanuláson kívül mennyi minden más dologban is tehetségesek. Hiszen az iskola nem csak tanít, hanem nevel is, többek között az esztétikumra. Folyamatosan, mindennap, szinte észrevétlenül.
Elmondta igazgatóhelyettes asszony azt is, hogy a rendezvénynek kettős célja van: egyrészt a művészetet kedvelő, a kultúrát ismerő és elismerő fiatalok sokoldalúságának és tehetségének megmutatása, másrészt a református egyház által kezdeményezett adománygyűjtés a határon túli magyar iskolák és óvodák támogatására.
Az est során láthattuk a Tündérkert Óvoda gyermekeinek műsorát, felléptek az Átányi Általános Iskola Tagintézmény tanulói és tanárai, illetve az EJROK diákjai és pedagógusai. A köszöntő szavak után magas színvonalú, már-már művészi igényű és kivitelezésű műsorszámok következtek. Az óvodások verses bemutatója, az átányi iskolások kórusa és citeraegyüttesének játéka, az egyéni hangszeres és zenekari produkciók, szólóénekesek, tánccsoportok, a katolikus hittanosok jelenete és az Ejrock együttes mind-mind nagy sikert arattak. A rendezvény üde színfoltja volt a középiskola énekkarának előadása, amelyben nemcsak diákok, hanem tanáraik is szerepeltek.
A komoly és vidám hangulatú előadásokat az est fináléjaként a színjátszó csoport jelenete zárta, melynek címe a régmúltat idéző „Arra születtünk…” címet kapta. A rendhagyó színdarab szövegkönyvét a csoport tagjai írták, a dramaturgia és a rendezés a csoport vezetőinek munkája. Mondanivalója: rohanó világunkban a fiatalok útkeresése, bizonytalan jövőképe, a biztonságra való vágyakozása, törekvése. Gondolkodóba ejtette és szembesítette a problémákkal a felnőtt társadalmat és felvetette a szülői felelősség kérdését. Mindkét generáció elé tükröt tartott, amelyben megláthatták önmagukat. A kissé utópisztikus szituációkon alapuló jelenetekben a fiatalok természetes és könnyed játéka, tehetségüket és felkészültségüket bizonyította. Kiemelkedő teljesítményükhöz – és valamennyi produkció sikeréhez – hozzájárult a felkészítő, a rendező és az őket segítő pedagógusok időt és fáradságot nem kímélő önzetlen és lelkiismeretes munkája. Mindez azonban nem jöhetett volna létre Bardiné Bohács Anikó és Kisné Kertész Gabriella tanárnők nélkül, akik előkészítői, szervezői és rendezői voltak a sikeres gálaműsornak.
Egy közösség összetartó ereje kultúrájában nyilvánul meg. Szellemi örökség, közös kincs, amit becsülni és értékelni kell. Minden nemzedék számára adott a lehetőség, hogy kulturális örökségét megőrizze és továbbadja. A mai fiataloknak éppúgy felelőssége ez, mint hajdan volt az elődöké.
Egy közösség bizonyította, hogy méltó arra, hogy elődei kultúráját megörökölje és közben megteremtse a maga kultúráját. Teszi ezt felelősen és példamutatóan. Nemcsak a kultúra ünnepén, hanem a hétköznapokban is.
„Egy nép kultúrája és hite nélkül megszűnik létezni”
Nagyné Agócs Krisztina
szülő
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
