Testvérvárosi kapcsolatuk 25 éves fennállása alkalmából látogatott az olaszországi településre a hevesi delegáció. Az olaszországi Breganze városában tartott, „Antica Fiera Di San Martino” elnevezésű tradicionális rendezvényen való részvétel alkalmával Piera Campana breganzei polgármester és Sveiczer Sándor hivatalosan is megerősítette a negyedszázados testvérvárosi kapcsolatot. A delegáltak három napot töltöttek az olasz kisvárosban, ahol a Hevesi Háziipari Szövetkezet, a Hevesi Fúvószenekar, s a Keresztelő Szent János Kórus is képviseltette magát.
Az alábbiakban Sveiczer Sándor polgármester, Lövei János zenekarvezető és Galó László Mózes kórusvezető élménybeszámolóját olvashatják!
Breganze meghívásának eleget téve utazott a Sveiczer Sándor polgármester által vezetett hevesi delegáció az ottani San Martino – hazánkban Szent Márton Nap – hagyományőrző fesztiválra, melyet a város védőszentje tiszteletére rendeznek meg minden esztendőben. A rendezvény pontos olasz elnevezése: emlékezés az ősi San Martino vásárra. A látogatás apropója a két település kapcsolatának 25 éves fennállása volt.
November 11-én ünnepelte városunk és Breganze a testvérvárosi partnerkapcsolat létrejöttének 25. évfordulóját. A jeles alkalomra városi delegáció utazott Olaszországba, hogy közösen ünnepeljék a több mint két évtized alatt kialakult szakmai és baráti kapcsolatokat, valamint, hogy a városvezetők megerősítsék további együttműködési szándékukat.
A hevesi delegációt elsősorban azoknak a szervezeteknek a képviselői alkották, melyeknek élő kapcsolatuk van az olaszországi testvértelepüléssel. A breganzei „Antica Fiera Di San Martinó”, vagyis a Szent Márton Fesztivál idejére szervezett ünnepi találkozáson a hevesi vendégek mellett a partnerváros vezetői, a szakmai és baráti kapcsolatok képviselői vettek részt, emlékezve a testvérvárossá váláshoz vezető útról, felidézve az azóta eltelt évek szép emlékeit.
Az olasz városkába induló küldöttségben többek között képviseltette magát a Hevesi Háziipari Szövetkezet, a Hevesi Fúvószenekar, továbbá a Keresztelő Szent János Kórus is.
Breganze gyönyörű, a benne élő emberek végtelenül kedvesek és vendégszeretőek, mindig nagyon jól érezzük magunkat itt – mesélte lelkesen Heves polgármestere.
– Fontosak a kialakult emberi kapcsolatok, a barátságok, a közösen eltöltött, tartalmas napok. Ezt a negyedszázados kapcsolatot szeretnénk együttesen a jövőben is megtartani, ápolni és erősíteni. Egymás elfogadása, megismerése, barátságok szövődése, a kultúra átadása mind hozzájárul a testvérvárosi kapcsolat erősítéséhez, fenntartásához és úgy érzem, hogy ez egyre jobban működik Heves és Breganze között – fogalmazott a városvezető, hozzátéve: „köszönet mindazoknak, akik az elmúlt 25 évben hozzájárultak a két város közötti barátság kiépítéséhez, munkájukkal segítették a szakmai és civil kapcsolatok kialakulását és ápolását”.
Lövei János, a Hevesi Fúvószenekar vezetője is kedves emlékeket idézett a fesztivál napjairól, kiemelve, hogy Sveiczer Sándor polgármester kellő rutinnal, szakmaisággal kezelte és vezette a delegációt. Mint mondta, találkozhattak az eltelt 25 év periódusának breganzei polgármestereivel is, akik méltatták az 1992-ben aláírt szerződést, mely a családi, baráti kapcsolatok kialakításának lehetőségére alapozott. „Melegebb, emberközelibb az, hogy családoknál voltunk elhelyezve, hiszen most is visszahívtak, hogy ne csak hivatalos úton, de kirándulni is menjünk” –mondta.
„Az ünnepségen a polgármesterünk átadta a hevesi termékekből álló ajándékcsomagot, amit a vendéglátók nagy örömmel fogadtak. Ezután egy elegáns helyen, minőségi, kedves vendégfogadásban volt részünk. Este, a díszvacsorán játszott a fúvószenekar, melyre egy nagyon jó programmal készültünk. A zenészek az alkalomhoz illően, nagy rutinnal muzsikáltak, hatalmas sikert aratva. Eredetileg három koncert volt betervezve, kettő szabadtéri, egy pedig erre a díszvacsorára. A helyi vezetés viszont úgy döntött, hogy a következő búcsúvacsorán is szeretnének bennünket hallani. Akkor kezdett el főni a fejem, hogy mit csináljunk. De igen bő a repertoárunk, úgyhogy nem okozott ez sem problémát.
A második napon elvittek bennünket Marostica városába is , egy várba, majd körülnéztünk, s meséltek a történelemről. Breganze mellett helyezkedik el a település, mely arról híres, hogy kétévente (minden páros évben) rendez itt élő sakkot középkori ruhákba öltöztetett sakkfigurákkal. A figurákat emberek „alakítják”. Gyakran a harcot is imitálják a játékosok. Összekapcsolódik benne a sakksport a színházzal, tánccal és a szerepjátékkal.
Közben Breganzében egy sátorban zajlott a kiállítás. A franciák zömmel élelmiszereket mutattak be, sütöttek, főztek, igazi búcsúi hangulat alakult ki. Volt ott élő láma, old timer kerékpár, traktorok, a legelső kombájn, sütögetők, alpinisták és még sorolhatnám. A mi háziipari termékeinkre is nagy volt az érdeklődés.
Aznap a szabadban játszottunk, a nagymise előtt, de mivel nagyon hűvös volt, kezdetben csak alig pár ember lézengett a téren. Mire véget ért az első dal, nagy tömeg vette körül a zenekart. A nagymisén a Keresztelő Szent János Kórus a helyi énekkarral együtt lépett fel, ugyanis egy sajnálatos baleset miatt megfogyatkozva érkeztek meg Breganzéba a hevesiek. A mise után ismét miénk volt a tér. Amikor elkezdtünk zenélni, szinte mindenki kijött a sátorból, és alig akartak bennünket elengedni.
Az esti fellépésünk csupa móka, kacagás volt, minden, ami belefér a zenei koreográfiába. Kérték, hogy a Himnusszal zárjuk a programot. Az olasz himnusz eléneklésére pedig a búcsúzáskor adódott alkalom – számolt be az olaszországi eseményekről Lövei János.
Galó László Mózes, a Keresztelő Szent János Kórus vezetője így emlékezik vissza a testvárvárosban töltött időszakra:
„Napok óta csak az Itáliában készült képeket nézegetem. Képek, de mégis megjelenítik számomra az élményeket. A szerető és pár napig gondjainkat viselő családok, a tizenhárom órás út után koccintással fogadó önkormányzat, a mérhetetlenül spontán és közvetlen atya, a kórusvezető hölgy, megannyi élmény kering bennem.
Hálás vagyok Heves polgármesterének, hogy szeretettel meghívta a kórust erre az útra. Nem utazhatott el mindenki, de az itthon maradtak jó szívvel bocsátottak el minket. A kórus tíz éve részt vett már hasonló eseményen, így néhányaknak van élménye Breganzéról és Itáliáról.
Azt éreztem, hogy a nyelvi nehézségek ellenére is győzött az emberség és a szeretet. A nyelv mindig egy korlát. Viszont emberként kezeltük egymást, így mindenki mindent megértett – a másikat. Csodálatos próbája volt ez az út az emberségnek, amit tanulni sosem késő. Az út során az alváson kívül (is) a jó hangulat volt jellemző ránk. Minden programon örömmel és önfeledten vettünk részt, csodálva a helyi szépségeket.
Együtt. Ez a nehéz! Példaértékű számomra a legapróbb együtt ünneplés is. Itáliába megérkezvén a helyi közösséggel együtt koccintottunk arra, hogy megérkeztünk. Másnap még a helyiek közül is eljöttek a szomszédos Marostica várost megnézni – arról nem is szólva, hogy a francia testvérközség képviselői is ott voltak! Este a közös ünnepség, melyen polgármesterünk a francia testvérközségtől is kapott ajándékot, mi pedig a hevesi, kézzel készített ajándékot adtuk át. Vasárnap az ünnepi szentmise, térzene, a délutáni vásári forgatag, az esti közös vacsora! Együtt voltunk olyanokkal, akik más nyelvet beszélnek, de érzéseik ugyanazok, mint a miénk.
Hétfő reggel… Igen, hétfő reggel mindenki szeme könnyes volt. Opera-áriák éneklése, fotózás, négyszer-ötször elköszönés oldotta azt, amit nem vártunk: a búcsúzást. Várt minket a havas táj, és a haza, ahol továbbra is el kell látnunk mindennapi feladatunkat.
Szeretettel, örömmel, hálával gondolunk erre a pár napra, amit Heves itáliai testvérvárosában töltöttünk. Mindenért, mindenkinek, mindenképp – köszönet!”
