2024. November 27. Virgil napja

Új kort nyitott az 500 éves reformáció

0

A reformáció megindulásának évét (1517) méltán tekintik a történészek az Újkor egyik kezdő dátumának, hiszen a hitújítás mozgalmának kezdete az emberiség történetében valóban egy új korszakot nyitott.

Ahogy Kolumbusz Kristóf fizikai értelemben fedezett fel egy új világot, a reformáció egy hatalmas természetfölötti birodalom előtt nyitott kaput az emberek számára. A reformáció vezetői nem voltak materialisták. Világképük korántsem csak a látható világra terjedt ki. Épp ellenkezőleg: a Biblia által leírt természetfölötti világot annak minden szereplőjével a jelen valóság meghatározó részének tekintették. Alapvető meggyőződésük volt, hogy e természetfeletti világhoz való bibliai viszony jelenti minden ember számára az értelmes és sikeres életpálya kulcsát.

Luther a wartburgi várban lévő dolgozószobájában (balra) fordította a Bibliát, ami 1534-ben jelent meg először.

Forradalmi jelentőségű felismerésük volt, hogy minden ember sorsának alakulására döntő hatással van az általa gyakorolt hitélet. Arról voltak meggyőződve, hogy a hitgyakorlat csak akkor pozitív hatású egy keresztény számára, ha követi Isten útmutatásait, amelyeket a Szentírás rögzített. Ellenkező esetben a vallásgyakorlat akár pusztító következményekkel is járhat, sok-sok kudarcot, sőt akár generációkra kiható átkokat eredményezve.Ezért volt számukra központi jelentőségű a Biblia-központúság, a Sola Scriptura („Csak az Ige!”), hiszen az egész hitélet ebből nyeri az értelmét. Ezért fordultak szembe olyan eltökéltséggel a Róma által diktált hivatalos vallásgyakorlattal, amely ekkorra már messze távolodott a bibliai hitelvektől és hitgyakorlattól, sőt számos ponton kifejezetten szembefordult a Szentírás alapelveivel.

A svájci reformáció, azaz a református irányzat egyik meghatározó alakja, Ulrich Zwingli hirdette: „Ha valamit az evangéliummal egyezőnek találunk, megtartjuk, ha nem, elvetjük.” A Bibliát a korabeli humanistáktól eltérően nem csupán egy régi tiszteletre méltó szövegnek tekintették, hanem a Teremtő Isten eleven, tüzes beszédének. Luther például a következőképpen igyekezett szavakba önteni, hogy micsoda élmény az, amikor a Biblia üzenete megelevenedik a Szentírás mondataiból: „…mintegy a lélek pezseg belőlük, és a szavak élnek, kezük, lábuk van… csupa tűz, fény és élet.”

Ez a megelevenedő Szó gyakran aktuális üzenetek sokaságát tartogatta olvasója számára. Maga Luther is Pál apostol Rómabeliekhez írt levelének tanulmányozása során kapta azt az egész életére szólóan meghatározó üzenetet (Róma levél 1. rész 15–17. vers), miszerint ha ő nem szégyelli a valódi, igazi evangéliumot, és kész arra, hogy a rómaiak számára (értsd a római katolikus hívők és klérus számára) bátran hirdesse a Szentírás üzenetét, akkor ez a megalkuvás nélkül hirdetett evangélium Isten erejeként és hatalmaként fog működni, gondoskodva szolgálatának eredményességéről. És valóban megdöbbentő, hogy egy kis vidéki német szerzetes illetve pap-tanár miként volt képes pusztán szavaival és írásaival megrendíteni azt a hatalmas vallási rendszert, a pápaság által irányított római katolicizmust, amelynek kezében szinte mérhetetlen politikai, gazdasági és kulturális-intellektuális hatalom összpontosult.

Jólétet hozott

Az alapjaiban megváltozott hitgyakorlat látványos változásokat eredményezett  a reformáció mozgalmához csatlakozott tömegek életében. Az egyik legszembetűnőbb változás a kreativitás hatalmas megnövekedése volt. Jól mérhető ez például a gazdasági élet területén. A reformáció korában a protestáns országok gazdasági teljesítménye látványosan megnövekedett, és messze maguk mögött hagyták a reformációt elutasító országokat.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. 

Hozzászólások lezárva.