Szabó Zsolt: “Aki belenéz az ’56 október 23-ai tüntetések fiataljainak tiszta tekintetébe, onnan az egész Európát gyógyítani képes hit néz vissza rá. Jó pár év telt el küzdelmes munkával, amíg az eredményeket el tudtuk érni, de ma már tudjuk, hogy hidak nemcsak vasbetonból épülnek, hanem hitből, összefogásból, kitartásból és lelkekből.”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulóján a magyar történelem meghatározó napjaira, a hősökre, a bebörtönzöttekre, a brutális megtorlás áldozataira, és a szétszakított családokra emlékeztek Heves városában is.
Ünnepi műsorral, koszorúzással, kiállítással, Kő Pál “Magyar Messiás” című alkotásának bemutatásával és fáklyás sétával készült Heves Város Önkormányzata az alkalomra.
A Városháza előtt található 56-os emlékműnél koszorúztak a hevesi pártok, civil szervezetek, az önkormányzat, valamint az intézmények képviselői az Eötvös József Református Oktatási Központ tanulóinak rövid műsorát és a szentmisét követően október 23-án. Az egybegyűltek előtt Szabó Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője mondott emlékbeszédet a forradalom és szabadságharc ünnepén.
1956 októberének lelkeket felszabadító igazsága egy, a milliók szívében régóta ott rejtőző közös felismerésből született meg. 1956-ban egy évtizednyi megalázottság, elnyomás, testi és lelki megsemmisítés után a saját kezünkbe vettük sorsunkat. A világ visszafojtott lélegzettel figyelte a tiszta szívű magyar forradalmárok lelkesedését, elszántságát, bátorságát és vakmerőségét, amellyel szembeszállt a totalitárius rendszer ellen – kezdte ünnepi emlékbeszédét Szabó Zsolt államtitkár, térségünk országgyűlési képviselője azon a megemlékezésen, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulója tiszteletére rendezett Heves Város Önkormányzata.
Az államtitkár kiemelte: „’56 tiszta forradalmát nem a reformkommunisták, nem a rendszerkorrekcióban reménykedő értelmiségi elit indította, hanem az utca népe. Azok a fiatalok, akik az ostromba születtek, akik nélkülözésben, diktatúrában nőttek fel, akiket az elnyomó hatalom zsigeri gyűlölete, és a szabadság iránti mérhetetlen vágy szenvedélyes hősökké gyúrt, akik értették, hogy mit követel a nemzet, és tudták: most meg kell védeniük a hazát.
1956 óta a „magyar forradalmár” szinonimája a szabadságvágynak és hősiességnek. Aki belenéz az ’56 október 23-ai tüntetések fiataljainak tiszta tekintetébe, onnan az egész Európát gyógyítani képes hit néz vissza rá.
Bár szabadságharcunkat sikerült vérbe fojtania a szovjet csapatoknak, forradalmunk ügye nem bukott el. Hiába rohanták le és szállták meg országunkat, hiába lőtték halomra bátor honfitársainkat!”
Szabadságszerető nemzetünk példája még a romok alól is azt üzente a világnak: van remény – folytatta.
– A sorsvállalás végzetéről mindig oly szépen mesélő magyar író, Tamási Áron így látta ’56 októberének felemelő küzdelmét: „A kehely, amelyben a magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött.”
Őrzőkké lettünk hát. Azok is maradtunk. A méltóságot őrizzük tovább. A hitet, hogy soha ne adjuk fel. Áldozat tán sosem volt ennél reménytelibb és maradandóbb – hangsúlyozta.
Hidakat építs, ne éket verj! – idézte Szabó Zsolt a jól ismert régi bölcsességet, mely aktualitása évszázadok óta fennáll. Főképpen manapság, mikor embert az embertől, idegen vallási ideológiák, globális pénzügyi érdekek, és hamis politikai nézetek választják el. Ezért nem árt különbséget tenni – nem retorikai, hanem politikai értelemben – az összeköt és a szétválaszt fogalma között – fogalmazott.
– Ma, amikor Magyarország polgárainak biztonsága érdekében egyszerre kényszerülünk műszaki határzárat építeni, ami megvédi országunkat számunkra ismeretlen céllal és idegen kultúrával bíró ideérkezőktől, ugyanakkor hidakat építeni folyók, vasúti átjárók, autópályák fölött, városokat, embereket összekötve ezzel, akkor fontos tudni az okokat és indokokat. A migrációnak ugyanis mi nem gátat állítunk, hanem szabályok közé szorítjuk, s nem engedjük, hogy e törekvésünket bármely irányból akadályozzák.
Határon belül azonban hidakat építünk, mert a magyar lelkeket összekötni, és nem szétválasztani szeretnénk. Még ha ezt annyian kívánnák máshogy is beállítani – húzta alá országgyűlési képviselőnk.
Emlékeztetve arra, hogy az építőmunka ékes példája az a rengeteg forrás, ami ennek a térségnek, Heves város és környezetének, településeinek fejlesztésére érkezik a következő időszakban. Strandot, szabadidőparkot, szálláshelyet, utakat, kerékpárutakat építünk. Közintézményeket újítunk fel, szinte kivétel nélkül mindegyiket. Szennyvízhálózatot építünk és munkahelyeket teremtünk. Méltó utódai kívánnak lenni a Heves városában élők az ’56-os ifjaknak, méltón szeretnénk megfelelni annak az elvárásnak, amiket ők hagytak ránk megőrzésre – tette hozzá.
Rámutatott arra, hogy jó pár év telt el kitartó, küzdelmes munkával, amíg ezen eredményeket el tudtuk érni, de ma már biztosan tudjuk, hogy hidak nemcsak vasbetonból és acélszerkezetből épülnek, hanem hitből, összefogásból, kitartásból és lelkekből.
“Ennek a hitnek van a legerősebb mozgatórugója, az az összefogás, amely az itt élők szándékából nyert élő valóságot jelenti. Ha valaki nem hisz a jóban, kezdje el csinálni, és meglátja, mennyi ember áll mögé – mondja egy másik bölcs mondás, s valóban, aki itt teszi a jót, bizony nagyon sok követőre talál a mindennapi emberek között is.
Adjon a Jóisten mindannyiunknak hitet, szeretetet, békességet, hogy méltó utódként meg tudjuk valósítani azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk” – zárta szavait Szabó Zsolt.
Október 22-én, a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben is ünnepi megemlékezéssel készültek az 1956-os forradalom, és a helyi résztvevők előtti tiszteletadásra.
Kő Pál “Magyar Messiás” című alkotása ez ünnepi alkalomból, először került a hevesi látogatók elé, melynek történetét magától az alkotótól, a Mestertől hallhattuk. A szobrot a Petőfi Irodalmi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre, mely november végéig tekinthető meg a hevesi kiállításon.
Az ünnepi program a múzeum épülete előtt folytatódott, ahol Gy. Gömöri Ilona muzeológus beszélt a hevesi ’56-os eseményekről.
Az ünneplők ezután a múzeum falán elhelyezett 1956-os emléktáblánál, virágokkal és mécsesekkel emlékeztek azokra a helyi hősökre, akiknek a neve összekapcsolódott 1956 októberével.
Hevesen Guba Dezső volt annak a – forradalmi események előtt megalakult – körnek a vezetője, mely a változtatás szükségességéről és annak módjáról tanácskozott. Ő akkoriban a Kultúrház művészeti előadójaként dolgozott, ott hallgatták a „Szabad Európát” az „Amerika Hangját”, és tárgyalták meg az Irodalmi Újság Petőfi Körről szóló cikkeit. Huszonnégy pontból álló követelésüket az október 28-ra meghirdetett gyűlésen, háromszáz hevesi előtt olvasta fel.
1957 tavaszán a járási munkástanács elnökének megválasztott Guba Dezsőt, a nemzetőrség helyi parancsnokát, Maczky Bélát, és 16 társukat ítélték el. Heves megyében az ő perükben születtek a legsúlyosabb ítéletek. Nem csupán a börtönéveket szenvedték meg, de még évtizedeken keresztül viselték családjukkal együtt annak súlyát.
A tiszteletadás folytatásaként fáklyás körmenet indult Heves város főtere körül, majd visszatérve a múzeum elé, a Szózat elhangzása után ért véget a megemlékezés. A 22-ei ünnepi program egyik szervezője a Hevesi ’56 Emlékbizottság volt, mely szervezet 2006-ban az első ’56-os emléktáblát létrehozta városunkban.
Az ünnepség ideje alatt megtekinthettük a „Büszkeségpont a hevesi 1956-os áldozatotok tiszteletére” rendezett kiállítást is.
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
