„Számomra Bach elsősorban Isten-bizonyíték. Ebben a zenében, eszközeiben, nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország-érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet, sőt, az ellentétek nélküli életnek lendülete a leghatalmasabb, a “legizgalmasabb”. Klasszikus zene, s aki vonzásába kerül, annak a számára Bach az egyetlen klasszikus, mindenki más romantikus keresőnek hat az ő közelében. Örökös megérkezés ez a muzsika, s ezért nincs benne semmi szorongás, ezért merészel örökké útra kelni. Ahogy Szent Ágoston gondolta az öröklétet: örök útban-lét Istenben.” – Pilinszky János gondolatai ezek Bach János-passiójának kapcsán.
Augusztus 19-én este hasonlót tapasztaltunk meg a Barokk Esten. Barokk zenét hallhattunk, és Bachot is. A XIX. század megtalálta a romantikusat Bach zenéjében. Némi túlzással igaz lehet, amit Sztravinszkij mondott: „volt a barokk zene, volt Johann Sebastian Bach, és a kettőnek semmi köze nem volt egymáshoz.” „Ha értő kézzel és elkötelezett szívvel vesszük elő a kottáit, akkor ezek a kották beszélni kezdenek. Lehántanak magukról mindenfajta izmust, lehántanak magukról mindenfajta iskolát, és egyetlen egy fog csak szólni: Bach, és Bachon keresztül maga az Isten.” (Varnus Xavér gondolata Bachról.)
Bach zenéje mellett ismertebb barokk szerzők műveit is hallhattuk Fehér Nóra (furulya) és Kovács László (csembaló) előadásában. Fehér Nóra az est során szoprán és alt furulyán játszott. A közönség beszámolói alapján tudom azt, hogy különlegességnek számított ez a hatvan perces templomi muzsika. Sokan nem hallottak még élőben csembalót, volt, aki a koncert után megnézte a hangszert, mert annyira kíváncsi volt! (Kéthetente Füles(t) néven zenehallgatás van az egykori plébánián, beszélgetéssel, de ilyenkor élővé válik a zene.) Közel jött hozzánk a barokk zene ezen műfaja, és kiléphettünk az időből. A zenén keresztül beszélhettünk Istennel – vagy inkább csak ő szólt hozzánk, de mi befogadtuk. Michel Blavet francia zeneszerző a-moll concertója közben éreztem azt, hogy lelkileg nem vagyok behatárolt, nem ez a gyenge, bűnös, esendő testem a határa éppen a lelkemnek, szellememnek, hanem a zene által az isteni világba lépett. Bravúros zene volt, mert Nóra egy helyen a lábát is használta a két kezén kívül egy magas hang megszólaltatásához.
Ránéztem a mellékoltár festményén mosolygó angyalkákra – most jobban mosolyogtak! De a mi szívünk és lelkünk is. „Mennyország-érv ez a zene” – mondta Pilinszky. Ha ez a (barokk) zene van, és mi hallottuk, akkor van mennyország is! És ha van mennyország, akkor csakis azért hallhatunk mi bármikor ilyen muzsikát!
Galó László Mózes, kántor
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor