Elischer Balázs orgonaművész volt a vendégünk szombaton, a második nyári orgonakoncert alkalmával. Júniusban Dr. Bednarik Anasztázia művésznő, az MMA tagja adott koncertet, augusztusban pedig barokk koncert lesz, melyen Kovács László csembalózik, Fehér Nóra furulyázik majd.
Elischer Balázs másodízben adott koncertet azoknak, akik szeretik az orgonamuzsikát. Repertoárja ismét színes volt: Buxtehude, Cabanilles, Franck, Vierne és Boëllmann műveit játszotta. Igényesnek ismerem őt, olyannak, akinek természetesen vannak kedvenc stílusai, szerzői, de azokat mégsem erőlteti rá közönségére, hanem az orgonairodalom más korszakaiból is merít, szem előtt tartva a koncert egységét, összhangját.
Az orgona lehetőségei némileg korlátozottak, ezt minden idelátogató művész tudja, ám egy-egy időszerű orgonahangolás és karbantartás élvezhetőbbé teszi az orgonamuzsikát – mert a király néha dadog, nem tudja kimondani a megfelelőt. Aki ismeri az azonos című filmet, annak nem mondok újat ezzel. Néha gátolhat minket a szép és igaz kifejezésében a tárgyi esetlenség. A király beszéde néha nem tökéletes.
Elischer Balázs koncertjén megszólalt a király. A hangszerek királya, az orgona. Persze, nem mindegy, mit és hogyan mond a király. A legtöbb művet hallottam már előadásában, és szerencsére lehetett egy kívánságom is a műsort illetően. Műismeret, precizitás, szellemi mélység, tudatosság – ez jellemzi őt. Szülővárosában egyszer annyira lenyűgözte a király, hogy mai napig segít a királynak kimondani azt, amit szeretne. Először félt a királytól, mert az nagy és hangos volt, de később a félelmek szépséggé változtak. Azt mondja, a királynak van lelke, amely idővel változik, érik. „Számomra mindig a közönség volt az éltető erő, és teljesen egyet értek azzal, hogy a művész majdnem semmi a közönsége nélkül. Fantasztikus érzés, hogy egy koncert után azt érzem, nemcsak én adtam valamit az embereknek, hanem az emberek is adtak valamit nekem. Nagyon jó hallani azt a csendet, ami egy-egy darab után felhangzik: a beszélő csendet, amikor tudom, hogy most megértettek valamit az emberek abból, amit szeretnék nekik átadni. Úgy gondolom, hogy az orgona különösen alkalmas erre, mert annyiféle érzést ki tud váltani az emberekből, amikről talán nem is tudták, hogy ott van a lelkük mélyén.” – vallja Elischer Balázs orgonaművész.
A király megszólalt, elég hevesen itt, Hevesen, olyan szólamokat és beszédet kiváltva belőlünk, melyekre nem számítottunk. A király beszéde szívünk mélyén is elindította a legmerészebb dallamokat – dadogás nélkül.
Galó László Mózes
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor