A kommunizmus áldozataira emlékeztünk Hevesen, a Helytörténeti Gyűjteményben, ahol Szabó Zsolt államtitkár is tiszteletét tette, s beszédében a diktatúra történelmi hátterét világította meg.
Az idén már 17. éve, hogy ezen a napon megemlékezünk a meggyilkolt, elhurcolt, táborokba zárt, rabszolgamunkára kényszerített emberek ezreiről, tízezreiről, a kommunizmus áldozatairól. Fontos, hogy a mai napon emlékezzünk arra, hogy a nagy októberi forradalomtól kezdve a Szovjetunió széthullásáig milliók estek áldozatául egy olyan rendszernek, mely zászlajára a nép egyenlőségét tűzte ki, de az erőszakszervezetei útján magát a népet irtotta – kezdte a múltidézést Szabó Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselőnk.
A kommunista rendszer nem is a kegyetlensége miatt volt annyira kiemelt a 20. század más rémtettei közül, hanem a méretei miatt, hiszen ennyi népcsoport még nem szenvedett el együtt ekkora igazságtalanságot. Nem volt biztonságban senki a vörös csillag árnyékában, hiszen bárkit utolérhetett maga a hatalom, és a véres kéz keményen lecsapott – folytatta az államtitkár.
„A csatlós államokban sem volt jobb a helyzet, hiszen a kapitalizmus után, a hatalomra került kommunisták segítségével a moszkvai forgatókönyv került végrehajtásra. Magyarországról tízezreket hurcoltak el a Szovjetunióba málenykij robotra a második világháború alatt és után, és senki a füle botját nem mozdította.
A begyűjtötteket semmiről nem tájékoztatták azon kívül, hogy egy kis munkára mennek, egy kis időre. A kutatások szerint Kelet-Európában egy millió, de lehet, hogy még több, világszerte közel 100 millió ember esett áldozatul annak a hamis és torz ideológiának, amelyet a kommunizmus védelmében felszólalók így fogalmaztak meg: Marx, Engels és Lenin elgondolása helyes volt, de a megvalósításba egy kis hiba csúszott. A kommunizmus végképp eltörölte az évszázados történelmi hagyományokat magába foglaló cári Oroszország szellemi értékeit. A vagyonát elherdálta, az emberi élet leminősítése oly méreteket öltött, hogy nagyobb pusztítás volt, mint maga a második világháború.
Magyarországon az 1947-ben lezajló, nyíltan manipulált, kékcédulás választások még nagyobb befolyáshoz juttatták a baloldali pártokat.
A parlamenti ellenzéket, a polgári pártokat felszámolták. A korábbi vezetőitől megfosztott szociáldemokrata párt és a kommunista párt 1948-as egyesülése után létrejött egy egypárt rendszer, amely totális kommunista diktatúrát vezette be Rákosi Mátyással az élen. A korszakra mind a párton belül, mind országosan a féktelen terror volt a jellemző. Az időszakot az ÁVO, illetve a belőle önállósított ÁVH kegyetlenkedései, a koncepciós perek, az osztályidegen elemek, az internálótáborokba történő deportálás, kivégzések és a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte. Rákosi Mátyás és Sztálin személyi kultuszával, erőltetett kolhozosítással, és a hadiipar teljességgel indokolatlan, gazdaságtalan fejlesztésével párosult mindaz a nyomor, ami a lakosságot terhelte. A diktatúra jellemzője volt, hogy 40 ezren voltak rendőri őrizetben és internálva, közel 13000 főt telepítettek ki Budapestről. 1950 és 53 között pedig 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, ennek közel felét el is ítélték. És akkor még nem beszéltünk az 1956 októberi események után bekövetkezett elszámoltatásról, terrorról és felelősségre vonásról. ’56 októberében nagyon sok embernek kellett az egész életére kiható döntést hoznia: volt, akinek ez a döntés később az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket, vagy több évtizednyi emigrációt okozott” – világította meg beszédében a diktatúra történelmi hátterét Szabó Zsolt államtitkár.
Majd zárszóként kiemelte: „Ma elsősorban azok emléke előtt tisztelgünk, akik áldozatul estek egy hamis eszmei alapon álló diktatúra kegyetlenkedéseinek, de adózunk a tiszteletteljes megemlékezés során azok előtt is, akik a világ messzi távolában szabadságuk és emberi méltóságuk megvédéséért ma is harcban állnak a terror bármilyen megnyilvánulásával szemben. Kívánom, hogy adjon erőt számunkra a kommunista diktatúrák áldozatainak emléke, minden közös döntés végrehajtásához, minden közösen választott út végigjárásához, országaink, városaink közös továbbépítéséhez. Kívánom, hogy a nemzettel még egyszer ilyen ne forduljon elő, a történelem soha ne ismételje meg magát.”
Gy. Gömöri Ilona néprajzkutató a hevesi származású Guba Dezsőről beszélt az emlékműsor részeként: élete, tevékenysége az ellenállás, a csendes, de bátor áldozatvállalás jelképe. Sorsának alakulása egy korszak, a kommunista és szocialista rendszer lenyomata is egyben – hangsúlyozta.
„12 évet ült börtönben, 1950-1955 között, majd 1957-63 között.
Amikor 21 évesen Hevesről Budapestre került a Pázmány Péter Tudományegyetemre bölcsészhallgatóként, néhány hónap múlva a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetének tagja lett. A Párt kollégiumi szervezetében, a DOKOSZ-ban tevékenykedett, a szervezésben Kéthly Anna munkatársa volt.
1950-ben letartóztatták pártszervezői munkája miatt és az Andrássy u. 60.-ba hurcolták. 10 évi börtönt kapott, melyből 5 évet töltött le. Mint büntetett előéletű személyt, a tanári pályától eltiltották.
Így került haza Hevesre, ahol a hevesi Kultúrház művészeti előadója lett. Irodája a helyi értelmiség találkozóhelyévé vált.
Itt érte az 56-os forradalom. A Járási Munkástanács elnökévé választották. A forradalom ideje alatt nem hagyta el Hevest. A Miskolci Népbíróság Vida-tanácsa életfogytiglanira ítélte. Az 1963-as amnesztiával szabadult. Ezután Hevesen saját földjén és napszámosként dolgozott, valamint magántanárként nyelvoktatást vállalt.
Rehabilitációja a rendszerváltással valósult meg. A Szociáldemokrata Párt örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.
Guba Dezsőre mindenki tisztelettel nézett fel. Hiteles ember volt, akinek a szavai és tettei között nem volt különbség. Hiteles ellenálló, aki mindenben ellenállt a zsarnokoknak” – mutatta be Guba Dezső életét a főmuzeológus.
Gyimesi Attila történelemtanár a diktatúra etikai és morális hátterét elemezte. Ferenc pápa egy interjúját idézve arról beszélt: a jogtalan agresszor egy elnyomó, egy zsarnok. Megállításához joga van az emberiségnek. De a zsarnoknak is joga van ahhoz, hogy megállítsák, s így ne okozhasson több kárt – húzta alá a pedagógus.
Az irodalmi műsorban Fülöp Márta, Tóth Miklós és Lólé Mihály Faludy György műveiből adott elő részleteket. A szóban elhangzottakat vetített képsorok, filmfelvételek egészítették ki, felidézve a diktatúra korszakát.
Ezt követően Guba Dezső emléktáblájának megkoszorúzása következett a múzeum tornácának falán, s végül mécseseket helyeztünk el a régi járási börtön ajtajánál.
Fényképezte: HatvanOnline: Faragó Zoltán, Hevesi Hírportál/B.M.
