A 20. század előtt a betegségek kezelése házi módszereken alapult. Már 2000 évvel ezelőtt leírtak olyan keverékeket, melyek mikrobaölő tulajdonsággal rendelkeztek. Több ókori kultúrában, például Egyiptomban és a görögöknél penésszel, növényi részekkel és ezek levével kezelték a fertőzéseket. Manapság viszont a baktériumok által okozott betegségek ellenszereként a különböző antibiotikumokat használja az orvostudomány.
Ha azonban úgy döntünk, hogy a kisebb betegségeket nem gyógyszerrel kívánjuk kezelni, a természet “patikája” számos olyan megoldást kínál számunkra, melyek akár minden konyhában megtalálhatóak.
Íme néhány antibiotikum, melyeket évezredek óta használtak elődeink.
- Fokhagyma
A fokhagymát több ezer éve rágcsálják az emberek, különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserővel ruházták fel, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.
Gyógyhatását többnyire a gerezdekben lévő kéntartalmú vegyületek okozzák. A fokhagyma jellegzetes szagát az alliin nevű vegyület okozza, ami levegővel érintkezve allicinná alakul. Ez az allicin a legfontosabb a különböző gyógyhatások szempontjából. Segít a bakteriális és gombás fertőzések leküzdésében, így az immunrendszert is erősíti.
Erős antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta. Később, 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit. Kínai kutatók által végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejtellenes tulajdonsággal is bír. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint többféle vitamint (A, B, C és E), amiknek köszönhetően erős antioxidáns befolyással rendelkezik. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer-erősítő hatást is megfigyeltek.
A modern orvostudomány a fentiek mellett igazolta, hogy a fokhagyma csökkenti a vérnyomást, elősegíti az emésztést, bélfertőtlenítő, bélféregűző, valamint segíti az epe- és májműködést.
- Joghurt, aludttej (nem hőkezelt)
A joghurtban és aludttejben található baktériumok támogatják az immunrendszert, antibakteriális hatással rendelkeznek. Ezek a jó baktériumok kedvezőtlen környezetet teremtenek a különféle kórokozók, illetve a gombák számára. Az élő joghurtkultúrával készült joghurt regenerálja a bélflórát, így nagyon fontos szerepet játszik az emésztésben.
- Fahéj és méz
A méz és a fahéj minden háztartásban megtalálható. A természetgyógyászatban már régóta használják mindkettőt. A fahéj az emésztőszervekre gyakorolt hatásai mellett a szív- és érrendszerre, valamint a vércukorszintre is jótékonyan hat. A londoni Imperial College kutatói abból a korábbi eredményből indultak ki, mely szerint napi fél teáskanál fahéj a II. típusú cukorbetegeknél jelentősen csökkenti a vércukorszintet, a triglicerid-szintet, az LDL (káros koleszterin) és a teljes koleszterin szintjét. Ezért a fahéj étrend-kiegészítőként való fogyasztása egy újabb lehetőség a vércukorszint és a vérnyomás szabályozására – természetesen a gyógyszeres kezelés mellett.
Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22-féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C-, és B-vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Rendkívül magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz és propolisz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. Ellenjavallt: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés esetén.
A fahéj és a méz együtt fogyasztva még hatékonyabban erősíti az immunrendszert, véd a vírusoktól, baktériumoktól.
- Oregánó olaj
Az oregánót, vagyis szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. Karvakrolt, illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő timolt tartalmaz; a karvakrol és a timol a baktériumok szaporodását gátolja. Maga a szurokfű 2–5%-ban tartalmazhatja, olaja, az oregánóolaj pedig 40–70%-ban. A legjobb minőségű olajok akár 85%-ban is tartalmazhatják a karvakrolt, de ez függ a lepárlás módjától. A növény levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle. Teája étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő és köhögéscsillapító hatású.
- Echinacea (Bíbor Kasvirág)
Az Észak-Amerikában honos növényt hosszú időn keresztül használták, ám a kasvirág a modern antibiotikumok felfedezésével a háttérbe szorult. Népszerűsége azonban napjainkban visszatért, mivel biztonságos immunerősítő szer. Az echinacea, más néven bíbor kasvirág természetes fertőzésgátló, véd a baktériumok, vírusok, gombák és egyéb kórokozó mikróbák ellen. A friss növényből nyert présnedvet (gyenge hőkezelés után) felső légúti megbetegedések megelőzésére adják. A nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, valamint a nyálkahártya gyulladásának kezelésére összeállított kenőcsök egyik összetevője. Külsőleg alkalmazva gyulladásgátló.
A homeopátiában lázzal járó fertőző betegségeket gyógyítanak vele.
- Friss zöldségek és gyümölcsök
A friss gyümölcsök és zöldségek antibiotikus hatásait részben a C-vitamin tartalmuknak köszönhetik. A C-vitaminról tudjuk, hogy támogatja az immunrendszert, és segít védelmet nyújtani a betegséget okozó kórokozókkal szemben. C-vitamin források a keresztes virágú zöldségek (brokkoli, karfiol, káposzta) , leveles zöldségek (kelkáposzta, spenót) , bogyós gyümölcsök és a citrusfélék. Ha ezekből nem fogyaszt napi rendszerességgel többször is, akkor pótolja étrend-kiegészítő formában.
- Olajfa levél
Az olajlevél napjaink közkedvelt igen erős, természetes antibiotikuma és antioxidánsa. A káros baktériumok elpusztítását az immunrendszer erősítésével és az oxidatív stressz csökkentésével éri el.
Forrás: Wikipédia
