A magyar kultúra napját 1989 óta ünneplik január 22-én annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnuszt. Országszerte számos helyen rendeznek ünnepséget, díjakat adnak át, kiállításokat nyitnak.
Hevesen műveltségi vetélkedőt szerveztek városunk könyvtárosai, felső tagozatos tanulók számára a Művelődési Központban, vasárnap délután pedig a 30 éves Hevesi Művésztelep történetét feldolgozó kötet bemutatására és a művésztelep alkotóinak kiállítására került sor.
A kulturális programon a Csillagbojtár kiadó Heveshez kötődő sorozatának immár harmadik kötetét mutatták be a szerkesztők, egy múltat idéző sétára invitálva a jelenlévőket. Az alkotók kiállítását Sallai Géza szobrászművész nyitotta meg, a Hevesi Zeneiskola tanárai közreműködésével.
A esemény szervezője, a Csillagbojtár Kft. minden érdeklődőt várt, hogy együtt ünnepeljék a kultúra napját városunk szülöttével, Kő Pál szobrászművésszel, a Hevesi Művésztelep alapítóival és az alkotókkal.
„Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel,” szól nemzeti imánk, a Himnusz kezdősora, melyben Kölcsey Ferenc Isten áldását kérte nemzetünkre.
Kosztolányit idézve, fontos, hogy minden magyar ember büszkén vallja: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”
Kultúránk lényegét a zene, a történelem az irodalom, múltunk és értékeink, hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk adja.
Magyarságtudatunkat erősíteni kell, értékeinket megőrizve, gazdagítva, gyermekeinket úgy nevelve, hogy hovatartozásukat büszkén vállalják a világ bármely pontján, mindemellett folyamatosan ápolják hagyományainkat.
Vörösmarty Szózata erősítse nemzeti hitünket:
„…. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely; / Áldjon vagy verjen sors keze: / Itt élned, halnod kell.”
