Úgy tartotta régen a legenda, hogy a színes szalagokkal díszített “varázskör” megvéd a boszorkányoktól és távol tartja a gonosz szellemeket. Ezt a pogány szokást azonban egy hamburgi lelkész a XIX. században továbbgondolta, és az általa alapított gyermekotthon plafonjáról koszorút lógatott le, amelyen akkor még 24 gyertya égett. Ez lehetett az első adventi koszorú, aminek utódján november 27-én, vasárnap gyújtjuk az első gyertyát.
A koszorú formája, jelentése és készítésének oka gyakran valamilyen hálaadás jelképeként található meg a népszokásokban. Például a hagyomány szerint a nyári napforduló napján a gazdag termésért hálát adva, kalászos szalmából fontak koszorút az aratás befejezésekor, vagy éppen szőlőfürtökből a szüretet megünnepelve. Az első adventi koszorút azonban egy hamburgi lelkész készítette a XIX. században, aki egy hatalmas koszorút függesztett a plafonra, huszonnégy gyertyával.
Németország után Ausztria vette át az egyre népszerűbb szokást, először protestáns, majd katolikus körökben. Hazánkban a második világháborút követően vált közismertté az adventi koszorú-készítés, templomokban, később a családok otthonaikban is szívesen elkészítették ezt a hangulatkeltő dekorációt és szimbólumot. Persze a koszorú megjelenési formája időközben módosult, a gyertyák száma négyre csökkent, ezzel az adventi vasárnapok előtt tisztelegve. Állítólag azonban még ez sem a valódi eredete az adventi koszorúnak.
Hitték, hogy megvéd a boszorkányoktól
Az ősi pogány időkben az emberek sok babonában hittek. Amitől azonban a legjobban tartottak, azok a szellemek, boszorkányok, gonosz lelkek és a varázslók rontásai. Ezeket elkerülendő, sok szokás alakult ki, közöttük a varázskör megalkotása is, melynek a varázserejében a legnagyobb meggyőződéssel hittek. A varázskör egy összetett jelkép volt, ami magába foglalta mindazt, amit szerettek volna megóvni az emberek a sötétség birodalmának alattvalóitól. Szalmából, fűzfavesszőből, fenyőágakból fontak látványos koszorút, azt is főleg piros és aranyszínű fonalakkal díszítve. A zöld szín a termést, az arany és a sárga a fényt, a piros az életet szimbolizálja.
A koszorú forma az örökkévalóság jelképe, és a megtörhetetlen varázslaté. Ilyen módon e koszorú a gonosz szellemek távoltartója is volt. Az ily módon elkészült körnek olyan erőt tulajdonítottak, ami távol tartja a rontást és az általa alkotott végtelenség, sohasem törik meg. Mint oly sok hiedelem és babona, a viszontagságos emberi történelmet ismerve, ez is idővel lassan feledésbe merült, egészen a XIX. sz első feléig. Johann Heinrich Wichern, a már említett protestáns lelkész első adventi koszorújának is valószínűleg ez a pogány szokás volt az ihletője, aki az általa megalapított első gyermekotthonban naponta tartott istentiszteletet az ott élő kicsiknek. 1838-ban a ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá.
Ezt a szokást Berlin-Tegelben 1860-ban finomították, hogy a polgári lakásokat is díszíthesse a kialakulóban lévő adventi hagyomány. A hatalmas fakarika méretét, asztalon elhelyezhető nagyságúra csökkentették, és visszatértek az ősi hagyományhoz, fenyőágakból készítették az adventi dísz alapját, ami immár a koszorú nevet kapta. A 24 gyertyát felváltotta a négy adventi vasárnapot jelképező mennyiség, melyek a hit, remény, szeretet és öröm szimbólumává váltak. Így az otthonokban elhelyezhető koszorúk és a vasárnaponkénti gyertyagyújtások igazán ünnepivé varázsolták a lakásokat. Először Németországban terjedt el ez a szokás, olyan mértékben, hogy az első világháború után szinte már minden német családnál volt adventi koszorú.
A katolikus keresztény egyház is felfigyelt erre az adventi hagyományra, majd jóváhagyása és támogatása mellett ez a szép szokás megjelent a katolikus vallású emberek otthonaiban is. Talán ennek is köszönhetően, az igazán nagy fordulópont az 1950-es években következett be, amikor már szinte Európa minden egyes országában általánossá vált egy-egy gyertyát meggyújtani az adventi vasárnapokon.
Adventi koszorú – ma
A hagyomány ma is él, a négy gyertya egyenként egyik vasárnapról a másikra kel életre. A kör alak Isten örökkévalóságát, a zöld szín az örök életet, a gyertyák fénye pedig a “világ világosságát”, azaz Jézust jelképezi, ezzel vallásos jelleget adva az adventi koszorú készítésének.
Az advent kezdete egyébként az egyházi év kezdetét is jelöli. Maga az elnevezés a latin “adventus” szóból ered, ami megérkezést, eljövetelt jelent. Az adventi időszak lényege, hogy ráhangolja az embert Jézus születésének megünneplésére, és emlékeztesse Krisztus második eljövetelére.
Míg lélekben az ünnepre készülődünk, kedves szokássá tehetjük azt is, hogy a koszorút vagy az adventi naptárat az egész családdal, a gyerekekkel közösen készítjük, és még élvezni is fogjuk.
