Fennállásának 35., önállóságának pedig 25. évfordulóját ünnepelte az idén a Mozgáskorlátozottak Heves Város és Vonzáskörzetének Egyesülete. Az alapító tagok között volt Vörös Dezsőné, Török Zoltán, Pallagi Józsefné és Verébné Deák Julianna. Ők rakták le a fundamentumot, amit lassan építettek fel, jelen helyzetben pedig utódaik próbálják követni az elképzeléseiket, kiegészítve azt saját ötleteikkel.
A több száz tagot számláló közösség, 1991. évi önállósodása óta, a MEOSZ tagszervezeteként folyamatosan bizonyítja, hogy az eltelt időszak nehézségei és problémái ellenére is szükség van tevékenységére, működési feltételeinek biztosítására. Tagjai hiszik és bíznak abban, hogy a kitűzött célokat közös összefogással, anyagi forrásokkal a mozgáskorlátozott emberek érdekében meg tudják valósítani.
A negyedszázados jubileum alkalmából Burkus Sándorné, az egyesület jelenlegi vezetője válaszolt a Hevesi Hírportál kérdéseire.
– Heves és vonzáskörzetéből várja az egyesület a sorstársak jelentkezését. Mely települések tartoznak Önökhöz?
A hevesi járás 17 települése tartozik hozzánk – Kiskörétől egészen Tarnaörsig – hevesi központtal. Közel 500, főleg az idősebb korosztályból kikerülő tagunk van. Ők azok, akik csak nehezen tudnak mozogni, emiatt több segítségre szorulnak. Jelenleg 4 alkalmazottunk van, de jövőre – amennyiben erre pályázati lehetőség adódik – szeretnénk pl. az egészségügy területére is bevonni munkaerőt, akik rendszeresen látogatnák azon tagjainkat, akik súlyos fogyatékossággal élnek, és nem tudják a lakásukat elhagyni. Leginkább az egyedül élőknek van szükségük segítségre, de van igény arra is, hogy olyanoknak – akik bár családosak, de egész nap egyedül vannak otthon – kivigyük az ebédet, kiváltsuk a gyógyszert, vagy bevásároljunk nekik.
– És a fiatalabb korosztályból nincsenek tagjaik?
Egyesületünknél ifjúsági csoport is működik, akikre nagyon büszkék vagyunk. Minden segítséget megadunk nekik, hogy aktívan működjenek, és továbbvigyék azt, amit mi elkezdtünk. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy vannak olyan szülők, akik visszatérnek a ’70-es, ’80-as évek gondolkodási módjához: nekem sérült a gyerekem, és azt szégyellem. Ezt nem kellene szégyellni, fel kell vállalni! Mert egy sérült ember ugyanolyan értékű, mint egy ép, egészséges.
– Milyen programokat tudnak a tagoknak nyújtani?
Januárban ütemtervet készítek egész évre, amelybe beépítjük programjainkat. Mindezeket csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha valamilyen pályázaton nyerünk. Ugyanis a tagság legnagyobb része alacsony nyugdíjjal rendelkezik, így még az is problémát jelent, hogy egy-egy rendezvényhez hozzájáruljanak. A pályázatokra fókuszálunk a legjobban. Minden olyan pályázat, amibe az egyesület beleillik, azt megírjuk és beadjuk. Fontosak azok a lehetőségek, melyekben vannak tanfolyamok, mert lényeges, hogy képezzük akár az ifjúságot, akár az idősebbeket. Kirándulások, rendezvények – ezeket a pályázatokat mindig megragadjuk. Tavaly is nyertünk, az idén is 1,3 millió Ft-ot, de forráshiány miatt nem kaptuk meg se 2015-ben, sem ebben az évben. Kimondva is nagy összeg, és sok mindent meg tudtunk volna belőle valósítani. A NEA-hoz beadott pályázaton 500 000 Ft-ot, a MEOSZ-tól az ifjúsági csoport részére pedig 50 000 Ft-ot nyertünk rendezvények megvalósítására, melyből megrendeztük az „Esélyegyenlőségi Napot”. Jóleső érzés, amikor magánemberek támogatnak bennünket a kis nyugdíjukból, illetve néhány alkalommal vállalkozóktól is kapunk támogatást.
Minden forintnak örülünk. Nagyon komoly, megfontolt munka folyik nálunk, a vezetőséggel közösen döntünk. Több együttműködési megállapodásunk van iskolákkal, intézményekkel, önkormányzatokkal, valamint tagja vagyunk a Hevesen működő Civil Kerek Asztalnak. Állandóan osztunk, szorzunk, hogy mindenre jusson. A közüzemi számlák kifizetése az első, utána meglátjuk, hogy mi marad, hogy talpon is tudjunk maradni, és legyen egész évre pénzünk. Van időszak, amikor támogatást kapunk 3-4 önkormányzattól, de a többire nem jellemző. Heves város civil szervezeteknek kiírt pályázatán is nyertünk 80 000 Ft-ot, melyet a jubileumi évfordulóra használtunk fel.
– Egyre többet hallani az esélyegyenlőségről…
Ahhoz, hogy esélyt kapjunk, jómagunknak is meg kell mozdulni. Senki nem fogja a helyünkbe hozni az új törvényeket, az új lehetőségeket, nekünk kell érte megharcolni. Különböző helyeken kell elmondani a problémáinkat, meg kell mutatni az ép, egészséges embereknek, hogy igenis, mi is olyan emberek vagyunk, mint ők, ugyanolyan értékekkel rendelkezünk. Közöttünk is vannak nagy tudással bíró tehetségek. Vidéki viszonylatban nagyon nehéz kiszűrni azt, hogy kibe milyen tehetség szorult. Ha észrevesszük, hogy egy fiatal valamiben kiemelkedő teljesítményt nyújt, akkor azt igyekszünk fölkarolni és segíteni, hogy ki tudjon bontakozni. De ez nehéz, mert nem igazán akarják elfogadni a segítséget.
Küzdünk az akadálymentesítéssel kapcsolatban. Heves városában elindult egy folyamat, nagyon sok mindent meg tudunk már kerekesszékkel is közelíteni. Pl. az SZTK teljes felújításra került. Nagyon reprezentatívan néz ki, lifttel felszerelve, akadálymentes feljáróval, egyedül a kapaszkodó hiányzik. A vizesblokk úgy van kialakítva, hogy egy kerekesszékkel közlekedő ember is tudja használni. Úgy gondolom, hogy ezt a nézetet kellene továbbvinni. Jó példa az önkormányzat épülete is. Ahova szükséges, akadálymentesen tud eljutni a kerekesszékes mozgássérült.
– Mondhatjuk azt tehát, hogy egyre könnyebbé válik a helyzet?
Az a tapasztalatom, hogy elindult valami, de ez még nem a végleges állapot. Tovább kell, hogy haladjunk az akadálymentesítéssel, mert problémát jelentenek a járdák. Nagyon sokan az úton közlekednek, de ott a kerekesszékesek nincsenek biztonságban. Sveiczer Sándor polgármester úr az egyik elnökségi ülésünkön elmondta, hogy a járdák is felújításra kerülnek. A munkahelyteremtés szintén nagyon fontos. Bízom abban, hogy a megváltozott munkaképességűeknek is lesz lehetőségük az elhelyezkedésre. Nagyon jó terápia a munka. Elvonja a figyelmet arról a problémáról, hogy úgy érzik, nincs rájuk szükség, mert sérültek, vagy mert nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat. Pedig dolgozni ők is akarnak.
– Közel 500 tagot számlál az egyesület, ebből majdnem 300-an élnek Hevesen. Minden sorstárs egyben tag is?
Nem, nem mindenki. Nagyon finoman megszólítjuk őket, hogy van ez a lehetőség, és megkérdezzük, hogy nem szeretnének-e a közösségünkhöz tartozni.
– A közösség „erején” túl milyen egyéb előnyökkel jár a tagság?
A mi egyesületünk nagyon kevés lehetőséget kap a régihez viszonyítva. Sok mindent elvettek tőlünk, ezeket most igyekszünk visszaszerezni. Megmaradt a vissza nem térítendő gépjárműszerzési támogatás, a LÁT. Segítséget nyújtunk a különböző pályázatok kitöltésében. Amennyiben forrásunk megengedi, igyekszünk színvonalas programokat szervezni.
Egyesületünk nem csupán a szervezet tagjait, hanem a kívülálló fogyatékkal élő embereket is kiszolgálja. A sérült emberek részére biztosított szolgáltatások változatosabbá tétele egyesületünk vezetőségének állandó figyelmében áll.
Sok elképzelésem van a közösségünkkel szemben, amit szeretnék megvalósítani, ami sajnos egyedül nem megy. Ígéretet kaptam Sveiczer Sándor polgármester úrtól, valamint Szabó Zsolt államtitkár úrtól, hogy amiben tudnak, a segítségemre lesznek. Szeretném, hogy ha a jövőben egyesületünk továbbra is fennmaradna és fejlődni tudna, de ehhez fontos a közös együttműködés, közös gondolkodás és megértés – fejezte ki reményét Burkus Sándorné.
