Közös megemlékezésre hívta a hevesieket városunk önkormányzata: az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc tizenhárom hős tábornokának és az első felelős magyar kormány miniszterelnökének tiszteletére megemlékezést tartott Heves önkormányzata a pusztacsászi és a Városháza előtt elhelyezett emlékhelynél.
Heves város önkormányzata, oktatási intézményeink, a pártok és civil szervezetek képviselői virágokkal és mécsesek gyújtásával rótták le tiszteletüket a 48-as hősök előtt a pusztacsászi temető előtti kopjafánál, a hevesi szabadságharcosok emlékére emelt obeliszknél, a sírkertben, illetve a Városháza előtt található emlékműnél.
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos – Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár számuk tizenhat volt, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.
Arad neve számunkra egyet jelent október hatodikával,
szabadságharcunk honvédtábornokainak kivégzése napjával.
Október hatodika hajnalán az aradi vár északi sáncában golyó által ölték meg Lázár Vilmos ezredest és négy tábornokot. A vár déli oldalán, a Maros árterén 9 honvédtábornokot akasztottak fel. Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten, a mai Szabadság tér helyén végezték ki.
Ez a sors jutott még 20 további magas rangú honvédtisztnek. Több száz tisztet ítéltek halálra, vagy az ítéletet várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei, pl. a pesti újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Munkács, Arad megteltek a magyar politikai rabokkal.
A kivégzett tábornokok közül
a horvát származású Knézich Károly kötődött Heves megyéhez,
már a szabadságharc előtt katonaként Egerben szolgált. A vésztörvényszék kötél általi halálra ítélte, negyedikként halt hősi halált. A kivégzés előtti éjszakán Egerben élő családjának írt búcsúlevelet. Csontjait – mint több más társáét is – az 1932. évi aradi árvízkor találták meg, ma örök álmát az ottani emlékoszlop kriptájában alussza.
Nézzük, hogyan érintette a megtorlás Hevest és Heves megyét!
Heves és Külső-Szolnok megye 1849 augusztusának elején került a szövetségesek kezére. Az orosz, majd a császári csapatok megszállták Gyöngyöst és Egert, majd Hevest is.
Hajnau kiáltványával összhangban felszólította a honvédeket, hogy önként adják fel magukat. Megtiltották a nemzeti színű zászlók használatát.
A megyei tisztségviselők többsége hivatalvesztéssel bűnhődött. A két emigráns képviselőt, Almásy Pált – aki Gyöngyösön élt – és a nagyfügedi Puky Miklóst távollétükben halálra ítélték.
Gyöngyös környékén kis szabadságharcos csapat elfogott és megölt egy császári alezredest, ezért két embert felakasztottak, egyiküket Pesten, másikukat Gyöngyösön az országút mellett. Halálos ítéletet három gerilla ellen hajtottak végre.
A megyében 179 személy ellen indult eljárás.
Hevesen a megtorlás a nemzetőrségben vezető szerepet vállaló katonatiszteket érintette. Németh Albertet – aki nemzetőr őrnagyként és országgyűlési köveként vett részt a szabadságharcban – büntetésként közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Később Pusztacsászon gazdálkodott, 1887-ben hunyt el. Nyughelye eredetileg a családi birtokon, kúriájuk mellett volt, ahol saját családi sírboltot is létesítettek. Bernáthfalvi Bernáth Albert honvédszázados
– akinek családja a mai Fő úti Idősotthon helyén levő kúriában élt –
a viddini és a sumlai hadifogolytáborokba került. Mindössze 25 éves volt ekkor. Hazatérte után Zemplén megyei birtokán gazdálkodott. Nagybányán hunyt el 1895-ben.
Gyöngyösi Petheő János honvédszázados Josefstadtban raboskodott, majd császi és tenki birtokán gazdálkodott. A honvédtisztek közül egyedül az ő síremléke áll eredeti helyén, itt a pusztacsászi temetőben, a családi sírcsoportban.
Tilling Antal, Völgyi Lajos, Bereczky Pál, Ürményi Lajos honvédszázadosok és főhadnagyok– enyhébb büntetést kaptak.
A megtorlás nemcsak a katonákat, hanem a polgári lakosságot is érintette.
Töltényi Miklós újságírót, jóérzésű személyek letartóztatása, a császári sasnak a gyöngyösi postahivatalról 1848. decemberében való levétele” miatt, Smoling Ferenc asztaloslegényt, tiltott, forradalmi induló játszatása” miatt helyezték vád alá.
Rájuk is emlékezünk ezen a napon, a hevesi szabadságharcosok emlékére emelt obeliszknél.
Az aradi vértanúk kivégzésének emléke máig kitapintható mély nyomokat hagyott népünk emlékezetében, és 166 év múltán is élő történelmi hagyományként kezelhetjük.
Forrás: Gy. Gömöri Ilona helytörténeti kutatásai, feljegyzései
