Nem csupán kedves ismerősök, tisztelők és pályatársak, de a Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Czinege László rendőr dandártábornok is köszöntötte a nyugalmazott rendőr alezredest 90. születésnapja alkalmából. Igaz, a főkapitány nem tudta személyesen tiszteletét tenni, így ajándékát, egy Kossuth díszkardot Mezei Zsolt r. alezredes, a Hevesi Rendőrkapitányság Rendészeti Osztályának vezetője nyújtotta át az ünnepeltnek.
G. Kovács László volt a vendége a „Köztünk szólva” programsorozat májusi kötetlen beszélgetésének, mely nem csak egy életút felidézésére adott alkalmat, de egy jeles napról való megemlékezésre is. Az est házigazdájának szerepét ezúttal Gottschalk Róbert r. alezredes töltötte be, akinek nem voltak ismeretlenek Laci bácsi anekdotái, hiszen pár évvel ezelőtt ő gyűjtötte össze a hevesi rendőrség történetét, és ebben nagy segítségére volt az ünnepelt. Az egykori és a mostani rendőr alezredes ekkor kerültek nagyon jó kapcsolatba, ami a mai napig is tart.
G. Kovács László 1926-ban született egy parasztcsalád 13 gyermekének egyikeként, akikből csak nyolcan maradtak életben, és mostanra, sajnos a testvérei sem lehetnek már közöttünk. Laci bácsi olyan tanyasi iskolába járt, ahol 1 tanteremben 6 osztályt okított a tanító. Szeptemberben az első három évfolyam kezdett, a felsőbb három pedig októbertől csatlakozott, de ők egy hónappal hamarabb be is fejezték az évet, mert számítottak a munkájukra. Ő napszámba járt, majd hadifogság után a rendőrséghez került.
A háború, számára is sok nélkülözést tartogatott, és csak a szerencsének és a véletleneknek köszönheti, hogy életben maradt. 1943-ban, 17 évesen jelentkezett motorszerelőnek, és azt követően kalandos utat járt be. Történt egyszer, hogy a német tankok őrzését bízták rájuk, de mivel fáztak, elmentek az erdőbe tüzelőért egy olyan kocsival, amit kurblizni kellett. Azt azonban fával megrakodva nem tudták beindítani, és amíg a többiek vontatásra alkalmas gépjárművet kerestek, ő ott maradt egyedül. Akkor találkozott partizánokkal, és az ő hatásukra szedte ki közel 20 tankból a periszkópot, ami a németeknél halálbüntetéssel járt volna. Szerencséjére, volt egy megmentője Bárdi őrnagy személyében, aki azt mondta, hogy magyar katonát a magyar törvények szerint kell elítélni, és így megmenekült a halálbüntetés alól, és „megúszta” egy kétórás kikötéssel.
Később amerikai hadifogságba került, ahonnan sikerült megszöknie. Menekülés közben is csak a szerencse és a józan paraszti ész, a határból lopott karalábé, alma és három tojás mentette meg az éhhaláltól.
Laci bácsi elmesélte azt is, hogyan lett rendőr, milyen „kiképzésben” volt része, és hogy miből állt akkor egy rendőr ruházata. Az alapkiképzés a háború után azt jelentette, hogy egy 2 hetes rendőr mellé 4 órás őrszem szolgálatra rendeltek egy újoncot, aki a következő 4 órában már egyedül őrködött. A ruházatuk? Két kopott szürke ing, egy kopott szürke nadrág és egy pár használt bakancs, ami a frontról maradt, és valószínűleg egy elesett bajtársé volt valamikor.
Rendőr járőrként kezdett dolgozni Gyöngyösön, de hamar kiderült, hogy van affinitása a bűnügyek felderítéséhez, így beiskolázták: nyomozó tiszthelyettesnek tanult a fővárosban, később országos hírnévre tett szert a nehéz ügyek megoldásával. Cigányügyi nyomozó volt, Átányban esti tagozaton tanított, és tanulhatott volna jogi egyetemen, de a nagyváros akkor már nem vonzotta.
1953-ban került Hevesre, 1956-ban neki is köszönhető volt, hogy sem lincselés, sem vérengzés nem történt Hevesen.
1981. május 31-ig dolgozott az igazgatásrendészeten, ahol – többek között – a fegyverrel, lőszerrel, személyigazolvánnyal és útlevéllel kapcsolatos feladatokat látták el. Olyan munkatársakkal dolgozhatott együtt, mint Budai Péterné és Kurcz Kálmán, akik sokat segítettek neki, és akiket a családjának tartott, hiszen több időt töltött velük, mint a saját famíliájával.
A még most is agilis, szellemileg friss Laci bácsinak ezúton is kívánunk jó egészséget, és hogy még nagyon sokáig látogassa meg egykori munkahelyét, ahol történetei mindig figyelmes hallgatóságra lelnek!
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor