2024. November 27. Virgil napja

Magda István – Ember az egyenruha mögött

0

Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepélyes állománygyűlés keretében dr. Tollár Tibor tű. vezérőrnagy munkakörében hosszú időn át végzett, kiemelkedő teljesítménye elismeréseként főigazgatói ajándéktárgyat adományozott Magda István tűzoltó alezredesnek, a Gyöngyösi Katasztrófavédelmi Kirendeltség polgári védelmi felügyelőjének, aki az idén lesz 20 éve, hogy vigyázza a civil lakosság biztonságát.

A cím jelen esetben attól a tűzoltó alezredestől származik, aki az elismerést kapta. És hogy miért pont ez? Talán mert úgy érzi, hogy a feszes uniformist magára öltő hivatásos mellett, Magda István, a civil is bemutatkozik; saját történeteivel és gondolataival. Én hiszem, hogy sikerült, de ezt ítélje meg az olvasó maga.

“Senki nem egyenruhában születik, én sem gondoltam, hogy ezt a hivatást fogom űzni. Egy véletlen folytán kerültem erre a pályára, tíz éves pedagógusi munkával a hátam mögött – kezdi Magda István a beszélgetést. Egy barátom dolgozott akkor a tűzoltóságnál, ő szólt, hogy munkatársakat keresnek, én pedig belevágtam, hiszen mindkét pálya a tenni akarásról, az “adásról” szól. Az egyik tudást, a másik segítséget nyújt az embereknek.”

– Akkor ez valójában nem volt éles váltás.
Mindkét munkakör közösségekhez kapcsolódik, mindkettőben óriási hangsúlyt kap az emberekkel való bánásmód, amihez szükség van pedagógiai és pszichológiai ismeretekre. Szerettem és tiszteltem a gyerekeket, és imádtam tanítani. Úgy érzem, nemcsak biológia-technika szakos tanár, hanem pedagógus is voltam, és nagyon sokat köszönhetek az eredeti szakmámnak, amiből jelenleg is tudok profitálni. Már abban az időben is volt egy kapocs az akkori és a mostani munkám között: felkészítő tanárként rendszeresen vettem részt polgárvédelmi ifjúsági versenyeken, melynek megyei fordulóit sorra megnyertük.

– Hogyan alakult 1996-tól az élete?
Abban az évben a megfelelő alkalmassági vizsgák után kerültem a tűzoltósághoz, majd másfél év múlva lettem polgári védelmi irodavezető Hevesen. Jelenleg három járás, Heves, Gyöngyös és Hatvan 55 településének polgári védelmi felügyelőjeként dolgozom, egy szakmailag és emberileg is nagyon jó kollektívában, mely fontos a kiteljesedéshez.

-Tulajdonképpen mik a katasztrófavédelem polgári védelmi feladatai?
A polgári védelem – melynek elődje az 1937-ben alakult és a II. világháború éveiben sikeresen működött Légoltalmi Liga volt – a civil lakosság védelmét, és az ezzel kapcsolatos összes tevékenységet jelenti. A korabeli légoltalmi feladatokat átvette – igazodva a kor kihívásaihoz – a természeti, vagy ember okozta katasztrófák megelőzésének, és az azokkal szembeni védekezést szolgáló intézkedéseknek a rendszere. Erre a paradigmaváltásra 2010-ben, a vörösiszap katasztrófa következtében került sor, amikor is a tevékenység egyre inkább áttevődött a békeidőszakban bekövetkező veszélyhelyzetek kezelésére.
A szisztéma azon alapul, hogy az állampolgároknak joguk van a biztonságra, de annak megteremtésében nekik is tevékenyen részt kell venniük. Alapfeladat a lakosságvédelem, az életet és a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen anyagi javakat veszélyeztető hatások elhárítása, az ehhez szükséges tervezési, szervezési és felkészítő munka.

– Kik vesznek részt a védelemben?
A katasztrófavédelem egy tízezer fős szervezet, ami gyakorlatilag olyan, mint a levegő: amíg van, nem gondolkozol rajta, de ha elkezdesz fuldokolni, akkor nagyon kell. Az élet- és vagyonmentés a mentők és a tűzoltóság feladata, adott esetben pedig bevonásra kerül a civil lakosság, hiszen környezetünk, otthonunk, városunk védelme közös érdek. A polgári védelmi szolgálat minden nagykorú magyar állampolgár számára az alaptörvényből fakadó személyes kötelezettség, erről egy határozatban értesítik az érintetteket. Persze ez alól is vannak kivételek, a jogszabály védi pl. a terhes nőket, a 3, vagy több kiskorú gyermeket nevelő szülőket, a nyugdíjasokat. Azt, hogy az egyes településeken mennyi civil kerül bevonásra, szintén jogszabály határozza meg, és függ a katasztrófavédelmi osztályba sorolástól, mely a valós veszélyeztetettségen alapul.
Minden településnek van egy ún. menedzsmentje, mely – többek között – a polgármesterből, a jegyzőből, pénzügyi és egyéb szakemberből áll. A védekezés irányítása a mindenkori polgármester feladata, akinek a munkáját az iránytiszt segíti, kivéve a válsághelyzet kihirdetése után, mert ilyenkor a vezetést a tiszt veszi át.

– Vannak olyanok, akik éppen nem kerülnek behívásra, de önkéntesen szívesen részt vennének a katasztrófa helyzet kezelésében.
Igen, vannak olyan helyzetek, amikor megmozdul az ország, és rengeteg ember jelentkezik, hogy segítsen. Ők ilyenkor egy “gyorstalpaló” munka- és balesetvédelmi oktatáson vesznek részt. Önkéntes mentőcsoportok alakulnak, valamint olyan civil közösségek közreműködésére is számíthatunk ilyenkor, mint a helyi polgárőrségek, búvárklubok, alpin technikai képzéssel rendelkező személyek. Ezek olyan, akár megyei és országos szinten is működő szervezetek, melyek speciális képességgel és eszközökkel rendelkező tagjai különleges helyzetekben tudnak a segítségünkre lenni. A hivatásos nehéz kutató-mentő mentőszervezet, a HUNOR mellett, az önkéntes alapon működő közepes kutató-mentő csapat, a HUSZÁR is alkalmazható hazai szinten, EU-n kívüli és EU-n belül a lakosság élet-, egészség és anyagi javainak védelme érdekében.
Heves megyében a Mátra, járásunkban pedig a Hanyi Mentőcsoport képes elsősorban ár- és belvízi, valamint rendkívüli időjárási veszélyhelyzetek során jelentkező kutatási és mentési szakfeladatok ellátására.

– Hogyan tartják “edzésben” a védelemre kötelezetteket?
A nagy szervezetek tagjait évente, a megyei és járási szintűeket kétévente, a településen élőket pedig háromévente kell gyakorlatoztatni. Ilyenkor új technikákat, módszereket mutatunk és tanítunk be velük, emellett azt is érzik, hogy szükség van rájuk.

– Milyen éles helyzetekben vett részt az elmúlt 20 évben?
Ami elég emlékezetes volt, az a ’98-as felső-tiszai árvíz, a ’99-es esőzések, a 2000-es tiszai, majd a 2010-es beregi árvíz tavasszal, és még annak az évnek az őszén a kolontári katasztrófa. Ez volt az a pont, amikor a törvényhozók újragondolták az egész rendszert, és a katasztrófavédelmet, valamint a hozzá kapcsolódó jogszabályokat módosították.
Három hetet töltöttem a vörösiszap katasztrófa sújtotta területen, ami nagyon sok tanulsággal szolgált. Heves megyéből ketten voltunk ott, koordináltuk és irányítottuk a mentési munkálatokat. Hozzám olyan roma önkéntesek is kerültek a megyéből, akik becsülettel és tisztességgel helyt álltak, mert – mint mondták – annak a munkának volt értelme.

– Hogyan lehet a veszélyhelyzeteket érzelmileg feldolgozni?
Vannak ún. felelősségi körzetek. Ha nagy a baj, akkor az érintetteket nem a saját körzetükbe vezénylik, mert ott nagy a pszichikai nyomás és egyéb ráhatások. Máshol, kívülállóként csak a feladatunkra tudunk koncentrálni. Természetesen, a látottak és tapasztaltak befolyásolnak bennünket is, de azt elnyomja az adrenalin. Hosszú távon viszont az sem működik, így 3-4 nap, maximum egy hét múlva mindenkit le kell váltani.

– Mennyire tartja fontosnak a szakmai elismeréseket?
Az elismerések igazolják, hogy érdemes ezt a hivatást űzni, megerősítenek abban, hogy jó úton jársz. És bár soha nem a méltatásért csinálja az ember, aki azt állítja, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, az hazudik. A szakmai mellett persze fontos a munkánk civilek általi megítélése is, mely szerint a legszebb és legelhivatottabb top 3 foglalkozás egyike a miénk.

– Mit szól a család mindehhez?
Életem legnagyobb sikerének tartom a családomat. Büszke vagyok a feleségemre, a lányomra és a fiamra, és valószínűleg, ez fordítva is igaz. A gyerekeink a reinkarnációink, akiknek mi közvetítjük a klasszikus mintákat és értékeket. A hivatás óhatatlanul kihat a családi életre. Megértették, számomra fontos, hogy adni tudjak; ezért vagyok a polgárőrség tagja, és ezért számíthatott rám a Vöröskereszt véradó donorként már több mint ötvenszer. Egyedül talán a katonás rend és pontosság nem nyerte el mindig a tetszésüket…

Magda István – az egyenruhás és a civil is -, akinek a siker mindig erőt ad, összességében elégedett az életével. És noha örült, hogy mindezeket elmondhatta, szerinte számtalan olyan lelkes ember van, aki érdemes arra, hogy megismerjék. Olyanok, akik névtelen hősökként csendben teszik a dolgukat, de lenne mit mesélniük.

Hozzászólások lezárva.