Áprilisban is megkérdeztünk néhány hevesi, illetve hevesi gyökerekkel rendelkező személyt. A véleményüket az alábbiakban olvashatják:
„Az elmúlt évben szerintem nagyon sok program közül lehetett választani a lakosságnak. Mind a gyerekek, mind a felnőttek számára gazdag volt a kínálat. 2015-ben sok városi rendezvényre voltunk hivatalosak az óvodásainkkal, úgy is, mint fellépők, úgy is, mint vendégek. Gondolok itt a tavaszi programokra, melyeken szívesen vettünk részt, és ahová a szülők is elkísérték gyermekeiket. Viszont olyan nagyszabású rendezvény, amelyen évről- évre sokan részt vettek, az a Dinnye-fesztivál volt. Ahhoz hasonlóakat kellene szervezni, talán nagyobb tömegeket vonzana. Pozitív kezdeményezésnek tartom a városi Mikulást, valamint a húsvéti meglepetéseket, amit az óvodások örömmel fogadtak.”
„Nem könnyű a válasz, annak ellenére, hogy 3 évtizede dolgozom a város könyvtárában. Éppen azért, mert sokféle változáson esik át az életünk. Az emberek megélhetési prioritása felülír szinte mindent. Ha igényes kultúrát szeretnénk átadni, nélkülözhetetlen a város társadalmi és kulturális életének elemzése, a jogszabályi háttér, a szakmapolitikai iránymutatások, az önkormányzat által kiemelten kezelt feladatok figyelembevétele. Persze ezeket megfelelő és észszerű érvekkel lehet, sőt kell – a kultúráért tenni akarók részéről – változtatni. Fontos a stratégiai célok megfogalmazása, mint például:
- Városunkat beazonosítani képes kulturális arculat kialakítása, amelyhez véleményem szerint olyan mélyreható társadalmi változásra van szükség, ami elképzelhetetlen együttműködő közösségek nélkül.
- A kulturális élet szereplőinek hatékony együttműködése, a kultúra fejlesztése érdekében történő partneri viszony kialakítása.
- Tudatosítani a lakosságban a kulturális intézmények nyitottságát…ötletekre is.
- Minden rendezvénynek meg kell céloznia egy célcsoportot. Nem kell, hogy minden rendezvény mindenkinek megfeleljen, mert akkor egy idő után sablonossá, egysíkúvá válhatnak. Legyenek egyeztetett, egymásra épülő és átgondolt programok. A művelődés színtereinek igényes, praktikus, funkciónak megfelelő kialakítása, építése, felújítása. Az emberek szívesebben mennek olyan rendezvényekre, ahol a helyszín barátságos. Talán az átadni kívánt tartalom befogadása is hatékonyabb.
- Esetleg “menjen házhoz” a program.
A lakosság megfelelő információhoz juttatása, tájékoztatása a rendezvények sikerének kulcsa lehet. Ha a civil élet erősítésén a közösségi élet fellendítését értem, akkor a társasági életet erősítő, szemléletformáló rendezvények jutnak eszembe. A lényeg, hogy minden program találja meg a maga közönségét és minden ember találja meg a maga programját. Nem ördöngősség, csak egymás véleményének és ötleteinek elfogadását kell megtanulnunk.”
„Én a hevesi civilek munkáját – a lehetőségekhez képest – nagyon sikeresnek tartom; gondolok itt a Háziipari Szövetkezet, vagy a Csillagbojtár rendezvényeire. A civil szféra regionális szintű megerősítése nagyobb, szélesebb tömeget vonzana. Színházi, összművészeti programokat lehetne szervezni összefogással, a helyi iskolák bevonásával, melyet a civil kezdeményezés pályázatok útján finanszírozhatna: pl. iskolai színjátszó versenyek kisebb csoportokkal, más-más tematikával, egy-egy témát feldolgozva. Ehhez hasonlót már 5. éve rendeznek a Dunántúlon, óriási az érdeklődés iránta. Ez is civilektől indult, és tudtommal az EJROK-ban van dráma tantárgy, tehát így tudna bekapcsolódni az iskola.
A másik a zenei oldal. A zeneiskolai programokon kívül lehetne kakaó koncerteket rendezni óvodásoknak, amibe belefér a népzene is. Ez a fajta kezdeményezés a komolyzene megismertetésére törekszik, rövid zenei részletekkel, magyarázattal, játékos formában.
Van ezer másfajta lehetőség; nemrég olvastam, hogy Felsőtárkányban az asszonyok rétes sütése mostanra már fesztivállá nőtte ki magát, és a családokat célozza meg programjaival.
A régi cigány mesterségek bemutatására, felélesztésére – pl. kosárfonás, agyagtégla-égetés – tematikus napokat szerveznék, gasztronómiai bemutatóval, cigány ételekkel, zenével, tánccal. Az ő bevonásukat is fontosnak tartom, mert a helyi kisebbség “megbecsülése” nélkül, kirekesztéssel semmit sem lehet elérni, csak elidegenedést és agressziót.”
„Véleményem szerint, ahogy az étel (tepertő fesztivál), úgy a zene is mindig közel hozza az embereket egymáshoz. Úgy gondolom, hogy Hevesen rengeteg olyan tehetséges ember van, akiről nem is tudunk. Egy utcazenész fesztivál megrendezésekor fény derülhet ezekre az emberekre. A város különböző pontján hallgathatnánk a szebbnél szebb muzsikát, és hogy a zenélésnek tétje is legyen, tetszésüket tapssal és egy kis szavazó cédulával jelezhetné a hallgatóság. Ez akár más településről is idevonzaná az embereket.
Azt vettem észre, hogy sok hevesi fiatal elvágyik a városból, elsősorban őket, minket kellene megszólítani: kezdeményezhetne a város fiatalok számára olyan tartalmas összejöveteleket, amikor közösen lehetne társasjátékozni, beszélgetni, táncolni, drámajátékokat játszani, fotózni, zenélni, kézműveskedni. Erdélyben volt részem megtapasztalni, hogy a fiatalok ilyen alkalmakkor mennyire jól szórakoznak, és milyen jól összetartanak.
Szerintem örülne a város apraja-nagyja egy-egy családi napnak, sportvetélkedőnek (gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, időseknek) ezen felül pedig unoka-nagyszülő versenyeket lehetne az ilyen rendezvények alkalmával megvalósítani. Ezzel a generációkat is közelebb tudnánk egymáshoz hozni.
Egy összművészeti fesztivál megrendezése során a hevesi amatőr és/vagy hivatásos (elköltözött vagy itt élő) színészek, zenészek, fotósok, táncosok, festők, kézművesek alkotásait, produkcióit tekinthetné meg a nagyérdemű.
Városi Ki Mit Tud? vetélkedő minden korcsoportnak. Régiség vásár szervezése a parkban. A parkról eszembe jut egy gyönyörű kezdeményezés, melyet más városokban láttam és nagyon szívesen csatlakoznék hozzá: “Ingyen ölelés.” A mai rohanó világban, amikor alig köszönünk egymásnak, mindenki fáradt és levert, mindig jól jön egy ölelés.
Ahogyan a mozgó mozi is nagy érdeklődésnek örvend, gondolatom szerint a mozgó színház is nagyobb létszámú közönséget vonzana: Gondolok itt olyan előadásokra, melyekre nem minden ember jut el feltétlenül: Budapesti színházak. A kicsik pedig gyarapodhatnának a bábelőadás nyújtotta élményekkel.
Mivel az emberek érdeklődési köre nagyon széles, nagyobb rendezvények szervezésekor meg lehetne adni a lehetőséget a választásra a városlakók számára. Ezzel éreznék, hogy az ő véleményük is fontos. 4-5 felajánlott sztárvendég közül döntse el a többség, hogy kit szeretne hallani. Személy szerint szavaznék: Szabó Balázs Bandájára, a Honey Beast együttesre, Rúzsa Magdolnára, Tóth Verára. Persze ezek mellett nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a “sztárvendégre” koncentráljunk, hanem az itt, Hevesen élő vagy már elköltözött kiemelkedő, vagy még fel sem fedezett tehetségekre helyezzük a hangsúlyt.
A gyönyörű természetünket hagytam utoljára, melyet akár együtt is felfedezhetnénk, mert nem kellene messzire mennünk, hogy együtt csodálatos helyeket, tájakat fedezzünk fel gyalogtúrák vagy biciklitúrák alkalmával.
A legfontosabb pedig egy csodálatos program eléréséhez, hogy a hevesi emberek fogjanak össze és felejtsük el az ellenségeskedést!”
“Nekem, mint alkotó pedagógusnak régi vágyam, hogy Heves és vonzáskörzete számára kialakítsunk egy úgynevezett alkotóházat, amely a benne folyó tevékenységeken kívül kiállítások részére is helyet biztosítana, de lennének benne filmvetítések, közös beszélgetések, rendezvények stb.
Jászapátiban létezik ilyen, úgy hívják “Művészetek Háza”, amely a régi Mozi épületének felújításával jött létre. Ilyen helyiség lehetne nálunk a volt Gyermekház épülete, ahol valamikor pezsgő élet folyt pl. kézműves foglalkozások, sítábor, nyári alkotótáborok. Megszüntetése szerintem indokolatlan volt, különösen úgy, hogy hasonló tevékenységi körrel bíró szervezet nem jött létre, hiszen a Művelődési Háznak is megvan a maga szűken vett működési területe.
Szintén Jászapátiban nyaranta működik egy sikeres művésztábor, amely a jászok összefogásával jött léte a hajdani festőművész, Vágó Pál emlékére. A két hétig tartó táborban iskolás gyermekek és felnőtt alkotók egyaránt kiválóan tudnak dolgozni, munkájuk gyümölcsét pedig közös kiállítás keretében tárják a nagyközönség elé. Hasonló Heves városában is létezhetne, pl. Kiskörével összefogva, hiszen az ottani Tisza-tavi környezet motiváló tényező lehetne az alkotók számára. Az én vesszőparipám a tehetséggondozás, ezt Hevesen jelenleg a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola látja el. Az intézmény és a város együttműködésével a lehetőségek tovább bővülnének. Amennyiben kezdeményező társakra találnék, szívesen részt vennék a fent említettek megvalósításában.”
