A hosszú, viszontagságos utat bejárt hevesi versenyzongora történetéről korábban már tájékozódhattak a Hevesi Hírportál olvasói. Jelen írásunkkal egy kicsit a zongoragyártás, és annak a két nagy vállalkozásnak a történetébe szeretnénk elkalauzolni Önöket, akiknek így vagy úgy, de része volt abban, hogy újból egy gyönyörű hangon megszólaló, értékes hangszer „szolgálja” a vájt fülűek szórakozását.
A világ 3 legnagyobb zongoragyártója bizony már régen elmúlt másfél évszázados, és olyan hangszerek kerültek ki műhelyeikből, melyek időállósága megkérdőjelezhetetlen. A Bechstein, Blüthner és Steinway márkákat bizonyára nem kell bemutatni a zeneértőknek, de talán azok is hallottak a nagy múltú családi vállalkozások által készített instrumentumokról, akik kevésbé jártasak a muzsika világában.
A Lipcse közelében fekvő Blüthner gyárat – melynek Heves is köszönheti zongoráját – az ifjú Julius Blüthner alapította 1853-ban, és hangszere 14 év elteltével, a párizsi világkiállításon már első díjat nyert. Kiváló kereskedői vénával, korán felismerte az export jelentőségét, s már 1876-ban megnyitotta első leányvállalatát Angliában, hogy ily módon kikerülhesse a hatalmas vámokat. (Mellesleg 1939-ben ez a zongoragyár építhette meg a Hindenburg léghajót.) 1943-ban a gyárat lebombázták, azonban a „felszabadító” orosz erők engedélyezték a családnak, hogy újjáépítsék. 1972-ben aztán államosították, de Ingbert Blüthner-Haessler megmaradhatott vezető beosztásban, majd 1989 után visszavásárolhatta a család jogos tulajdonát.
Weimari éveiben Liszt gyakran zongorázott Blüthner zongoráin is, Blüthner szalonjában, és nagyon kedvelte azok hangszínét. Wilhelm Furtwängler német karmester és zeneszerző számára a Blüthner volt az ász: „ A Blüthner zongorák énekelnek, ami a legcsodálatosabb dolog, amit egy zongoráról elmondhatok.”
A Bechstein – mely városunk zongorájának felújításában működött közre – egy mítosz. Liszt, Penderecki és Berstein is Bechstein-párti volt. A cég egyetlen a három zongoragyártó óriás közül, amely ma nem a család tulajdonában áll. Helene Bechstein a második világháborút megelőzően és alatt a nácik nagy támogatójának számított. A céget épp ezért a háború végét követő „tisztogatások” folyamán elkobozták, de a családot teljes egészében kártalanították. A XX. sz. végén már nem sikerült megállítani a csőd felé rohanó vállalatot, s Berlin városának kellett beavatkoznia, hogy a Bechstein név el ne tűnjön az üzleti világ és a történelem süllyesztőjében.
Claude Debussy kifejtette egykor, hogy zongoradarabot kizárólag Bechsteinre érdemes írni.
Alfred Brendel osztrák zongorista így fogalmazott: „Zenélni akarok. Ez azt jelenti, hogy a Steinway-zongorát szeretem”. Martha Argerich argentin művész szerint a Steinway néha jobban játszik, mint maga a zongorista.
Ki erre esküszik, ki arra, egy biztos: Heves város zongorája felavatásakor bebizonyította, hogy látványában és hangzásában is méltó a hírnevére.
Forrás: Internet
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
