Az idei év nem csupán a 75. születésnapot hozza el Kő Pál számára, aki lelkesedéséből és vitalitásából mit sem veszített az eltelt évek során, hanem március 19-től neves szobrászművészünk is azon kitüntetettek sorát gyarapítja, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.
Ezen a napon vehette át városunk ismert és megbecsült alkotója a Magyar Örökség Díjat, mely kitüntetéssel munkássága bekerült a magyarság “láthatatlan szellemi múzeumát” gazdagító intézmények, csoportok és személyek közé. Tihanyi Apátság, Szent Korona, Bartók Béla, Wass Albert, Benedek Elek, Jankovics Marcell, Hajós Alfréd, Ady Endre, Benczúr Gyula, Rubik Ernő, Sára Sándor, Kaláka Együttes – csak néhány név azok közül, akik a 21 évvel ezelőtt létrehozott Magyar Örökség Díj „Aranykönyvében” szerepelnek.
Az 1941-ben Perespusztán született Mester számtalan elismeréssel büszkélkedhet: Munkácsy Mihály-, Kossuth- és Prima Primissima díj, a Nemzet Művésze, Heves Megye Nagykövete, hogy csak párat említsünk ezek közül. Kő Pál alkotásai, köztéri szobrai határon innen és túl is hirdetik a hevesi művész tehetségét, és tükrözik egyéni látásmódját. Szülővárosa tiszteletét 2001-ben a „Heves Város Díszpolgára” cím adományozásával fejezte ki.
Tavaly a „Köztünk szólva” beszélgetés-sorozat legelső vendége volt a Mester, akire nem véletlenül esett a választás, amikor a rendezvény ötlete felmerült. Tanárként, művészként, de Heves Megye Nagyköveteként is feladata az igényes kultúra bemutatása, közvetítése és gondozása. A diskurzus – a programsorozat alcímének megfelelően – valóban kötetlen volt, köszönhetően a Mester és beszélgetőpartnere, Halassy Csilla közvetlenségének, akik bevonták a szép számmal megjelent közönséget is. Szó esett – többek között – az elődökről, tanítványokról, magáról az alkotás folyamatáról, a Művésztelepről, amelynek már sokadik éve ad otthont Heves városa, de megtudhattuk azt is, mennyire nehéz „elengedni” azokat a szobrokat, amelyek megrendelésre készülnek, és hogy Kő Pál nemcsak kőbe vési az érzéseit és gondolatait. Az utóbbinak ékes bizonyítéka a naplója, valamint az 1991-ben alapított Lyukasóra c. irodalmi, művészeti és közművelődési folyóirat, melynek aktív és publikáló szerkesztőbizottsági tagja.
És, bár a tanári pályától való visszavonulást fontolgatta akkor, az alkotás öröméről nem mondott le; ennek élő példája az az Egressy Béni szobor, melynek avatására március 12-én került sor Miskolcon. Úgy gondolom, ahogyan a most átadott díj, ez is munkásságának egyfajta elismerése, amit kövessen még sok-sok hasonló!
A Magyar Örökség Díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben. Gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. Az első díjkiosztásra 1995. december 21-én a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében került sor.
A Magyar Örökség Díjra bárki tehet javaslatot, függetlenül az állampolgárságtól, bárhonnan az összmagyarság területéről. A javaslatokat az ún. „Ezüstkönyvben” gyűjtik, mely egy számítógépes adatbázis, amiben négy csoportra bontva (személyek, csoportok, intézmények, alkotások) tartják nyilván a jelölteket. Az Ezüstkönyvből a bíráló bizottság választja ki az aktuális díjazottakat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki. Ennek során a bíráló bizottság elnöke ismerteti a Magyar Örökség Díj céljait, majd laudációk elhangzása után a díjátadók sorban átadják az oklevelet, mely kifejezi, hogy a díjazott életműve vagy tevékenysége része a magyar örökségnek. A díjazottak nevét és a laudációkat az ún. „Aranykönyv” őrzi.
