A téli alapozási időszakban hetente három alkalommal találkoztunk, a betervezett feladatokat többé-kevésbé meg is tudtuk valósítani. Felkészülési mérkőzések terén kissé csalódott voltam, mert Mezőkövesden elmaradt egy játéknap, így csupán egy alkalommal sikerült tesztelnünk magunkat, hogy hol is tartunk a felkészülésben.
Így a bajnokság kezdésekor nem lehettem a legnyugodtabb. Tudtuk, hogy a tavaszi idény jóval nehezebbnek ígérkezik, a riválisokhoz rendre utaznunk kell, és idegenben minden mérkőzésnek kétes a kimenetele. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az őszi menetelés után nagyon „fenik a fogukat” ránk a megelőzött csapatok.
Ilyen felvezetéssel kezdtük a bajnokságot. Az első mérkőzésünket Budakalászon játszottuk, ahol az előző szezonban balszerencsés körülmények között- időn túli büntetővel – hagytuk ott a két bajnoki pontot. Most a sors visszaadta, amit tavaly elvett, és – bár nem volt még igazán gördülékeny a játékunk – nagy küzdelemben, 22:21 arányban felül tudtunk kerekedni riválisunkon. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy végig nagy játékvezetői nyomásban részesültünk, és egy sérülést is el kellett szenvednünk. Bagdi Szabolcs szemöldöke csúnyán felszakadt, kórházba kellett szállítani.
A második fordulóban, a szezon első hazai mérkőzésén könnyebb ellenfelet fogadtunk a Vác U23 személyében. Talán a közönségünk is érezhette, hogy nem sok izgalomban lesz része, mert „csak” ¾ ház előtt játszottunk. Igazuk is lett, tulajdonképpen egy könnyed edzőmérkőzést láthattak, 27:20-as végeredménnyel. Mindenki játéklehetőséghez jutott, a győzelem egyetlen percig sem forgott veszélyben.
A harmadik fordulóban Hatvanba látogattunk, ahol komoly küzdelemre, nehéz mérkőzésre számítottunk. Tudtuk, hogy a télen edzőt váltott, és több játékost is igazolt ellenfelünk, így jócskán megerősödött. A pálya talaja sem igazán a kedvencünk, sőt sokszor erősen „lejteni” is szokott. Mindenestre nagyon fogadkoztunk, mindent megteszünk a győzelem érdekében. Ennek megfelelően óriási elszántsággal játszottuk végig a mérkőzést, és bízvást állíthatom, kifejezetten jól is játszottunk. Ilyen teljesítmény mellett, ebben a bajnokságban talán nem kaptunk volna ki senkitől. Hozzátartozik a történtekhez az is, hogy egy kifejezetten korrekt játékvezetésben volt részünk. Köszönet érte a Szécsi Mihály, Szőke István párosnak! A végeredmény 31:22 volt a javunkra, de akár nagyobb arányú is lehetett volna.
Az eltelt időszak mérlegét megvonva, úgy gondolom, hogy jó irányban haladunk, és nagyszerű közönségünknek sok győztes mérkőzést, jó szórakozást tudunk nyújtani a jövőben is.
Scheili Zsolt
edző
