2016. február 19-én vették át megbízólevelüket a Hevesi Értéktár Bizottság tagjai, s egyben alakuló ülésüket is megtartották Gyimesiné Gömöri Ilona elnök vezetésével. Ezután Hevesen is elkezdődhet az a munka, melynek eredményeként egyre több, a településen fellelhető „kincs” csatlakozhat a tavaly szeptembertől a megye kulturális értékeinek sorát gyarapító hevesi szőttes mellé.
Az idén 65. évfordulóját ünneplő Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet a hosszú évek alatt az értékek olyan gazdag tárát gyűjtötte össze, dolgozta fel és ápolta, mely országosan, sőt a Kárpát-medencében is jól ismert és elismert, melynek nem csupán tárgyaival, de alapító elnökének, Tompa Bélánénak köszönhetően, széleskörű dokumentációs anyagával is rendelkezik. A népi kultúrában a hevesi szőttesnek nemcsak híre, de rangja is van. Tárgyait, tárgy-együtteseit a Radics Kúriában, a ma még létező és működő szövőműhelyek környezetében – Hevesen, Mátraderecskén és Bodonyban- állandó, az ország különböző tájegységeiben időszaki kiállítás keretében mutatja be.
Báder Miklósné, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy a hevesi vászon-szőttesek ma egyedülállóak, hagyományőrzők és egyben hagyományteremtők. Megőrzik és továbbfejlesztik a szomszédos Átány községben gyűjtött szedettes motívumokat, a mátrai szőtteseknél alkalmazott csíkritmusokat és vászonszerkezetet, a díszítmények alkalmazásának módját. Ezek újratervezésével és a minták együttes alkalmazásával „újragondolják”, megújítják a hevesi szőttest. Az újszerű, modern termékek jól illeszthetők a mai lakáskultúránkba, adott esetben jól szolgálják öltözködéskultúránk alapanyag igényét is.
Mi volt az előzménye annak, hogy benyújtották javaslatukat a Heves Megyei Értéktár Bizottsághoz?
„Amikor néhány évvel ezelőtt Magyarországon elkezdtek foglalkozni a nemzeti örökséggel, napirendre kerültek azok az értékek, melyek ennek részét képezik. Annak, hogy a hevesi szőttes felvételét kértük, egyik legfőbb oka az volt, hogy egyre több helyen és szélesebb körben kívántuk felhívni a figyelmet arra a tudásközpontra, mely Hevesen túl jellemző Mátraderecske, Bodony és Recsk területére is, ahol még élnek azok a „nagy öregek”, akik beleszülettek a hagyományokba, vagy sikerült átvenni elődeiktől a tudást. Az itt alkotók nem csupán lemásolták, hanem a mintaelemek felhasználásával és a szerkesztési elvek követésével hozták létre azt a kultúrát, amit a magukénak vallanak.
Úgy gondoltuk, hogy ha a szőttes a kulturális örökség részévé válik, akkor talán jobban odafigyelünk arra, hogy a meglévő értékeket meg kell mentenünk az utókor számára. Biztosan ismerős az a helyzet, hogy a létező értéket legkevésbé a környezete becsüli meg, mert annyira természetese, hogy ott van. Mi azon dolgozunk, hogy a népi hagyományok, a használati és viseleti textíliák váljanak a XXI. században is a mindennapi élet részévé, hiszen ezáltal maradnak fenn, nem pedig a múzeumi anyagként gyönyörködhetünk bennük. Az alkotón és használón keresztül, akik hozzátesznek valamit a saját egyéniségükből, a környezetükből, formálódjon is. És ha ennyi ideig megmentettük a hagyományokat, akkor – úgy érzem – erkölcsi kötelességünk megismertetni és továbbadni azokat.
A Hungarikumok nagyon fontosak országunk számára, mert nemzetünket képviselik. Lényeges lenne az is, hogy ezt a megnevezést csak a nagyobb értéket képviselő tárgyak és tárgyközösségek kapják meg, a helyi és nemzeti értéktár is a közösség valódi „kincseit” mutassa meg környezetének. Bevallom, a Hungarikum Bizottság néhány döntésével nem értek egyet, a kulturális örökségek láthatóan a háttérbe szorultak.”
– Hogyan próbálják helyi és országos szinten a hevesi szőttes kultúráját minél szélesebb körben népszerűsíteni?
„A vásárok, kiállítások, és a nyitott műhely programok, ahol megjelenünk, fontos színterei a figyelem felkeltésének és az értékek átadásának, mint ahogyan az 1993 óta megrendezésre kerülő Országos Szőttespályázat és Nemzetközi Szőtteskonferencia. Az, hogy ezt a nagyszabású programot rendszeresen mi szervezzük a Hagyományok Házával és a várossal együttműködve, méltó elismerése annak, hogy a szőttes kultúrának Hevesen milyen szerepe van. A hevesi értékek megismertetésének és továbbadásának lehetőségét biztosította pár éve az a TÁMOP-os projekt, melynek során több mint 400 gyereknek kínáltunk tanórán kívüli programokat. A Hagyományőrző Civil Napokat az idén már 10. alkalommal tervezzük ünnepelni. Ez a rendezvény nem elsősorban majális, több annál; egy minőségi kikapcsolódás, bevonva a civileket, a kulturális programokat bemutató gyermek-és felnőtt közösségeket, és az általuk közvetített értékeket.
A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület és a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány együtt dolgozik azért, hogy a Radics kúria felújításával időszaki kiállításoknak helyet biztosító tereket és konferencia termet alakítsunk ki, illetve a Csillagvirág székházában egy képzési központot hozzunk létre, ahol OKJ-s és non-formális keretek között oktatnánk a népi kézműves mesterség alapjait. Környezetünkben nagy számban vannak olyanok, akiket meg lehetne és kellene tanítani a szövés, a hímzés, a szűrrátét készítés fortélyaira, akik munkavállalóként, tudatos vásárlóként is megjelenhetnek. Lehet, hogy álomszerűnek tűnik ez az elképzelés, de azt az utat, amit már több generáció kijárt, nem lenne szabad az enyészetre hagyni. Ennek a tudásközpontnak a megmentése nem csak nekünk, a népművészet környezetében élőknek fontos, hanem a városnak, a városban élőknek is.”
A hevesi szőttes iskolateremtő példája elismert szakmai körökben, melyben meghatározó szerepe volt a szakágban dolgozó népművészet mestereinek és népi iparművészeknek.
„A hevesi szőttes jelenlegi elismeréséért az elmúlt évtizedekben több százan dolgoztak. Elismerés, köszönet a munkájukért! Köszönet azoknak a Mestereknek – Tompa Bélánénak, Tóth Máriának, Hegedűs Jánosnénak, Kozma Józsefnének-, akik már nem lehetnek közöttünk. A ma is köztünk élő alkotók közül ki kell emelnünk azokat a tervezőket, akik ma is a hevesi alkotóközösséget gazdagítják.
Fülöp Pálné a Népművészet Mestere számos olyan alkotást, tárgy-együttest készített, amelyekkel kifejezte, mit jelent az önálló tervezéssel eljutni az iparművészetig. Vermes Lajosné népi iparművész elméleti és gyakorlati tudásanyaga szilárd alapot biztosít ahhoz, hogy úgy dolgozzon és gondolkozzon, mint régen a parasztasszonyok, akik megszőtték a használati tárgyakat, hímzéssel és csipkével díszítették, gazdagították azokat. Katika, és a vele egy alkotóközösségben dolgozó Erdélyi Istvánné népi iparművész képes olyan tárgy-együtteseket alkotni, melyek művészetileg is egyedülállóak, különlegesek.
Kiss Lajosné népi iparművész az elmúlt 50 évben gazdagította a hevesi szőttest. Tervezései nagyon szépek, méltók Mestere, Nagy Béláné tanításához. Erzsike az ország legszebben szövő népművésze. Pataki Miklósné a szövetkezet művészeti vezetője és a Csillagvirág Népművészeti Egyesület elnöke, sokrétű ismerettel rendelkezik; szövés tervezése, hímzés tervezése és kivitelezése, szűrrátétes tárgyak, viseleti darabok kerülnek ki a keze alól.
A hevesi szőttes jó példa arra, hogy a hagyomány nem örök; a hagyomány formálódó, gazdagodó szerkezet, amelyhez minden nemzedék hozzáteszi saját ízlését, igénye szerint alakítja azok funkcióját.”
