A kommunizmus áldozataira emlékeztünk február 25-én, mely alkalomból a soros testületi ülés kezdetén Heves város képviselői egy perces néma főhajtással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt, majd Sveiczer Sándor polgármester kérésére a grémium tagjai átsétáltak a Helytörténeti Gyűjtemény épületébe és ott folytatódott a visszatekintés.
„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek.” – kezdte Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus a múltidézést Milan Kundera cseh író gondolataival.
Ezt követően a korabeli képekből láthattak a megjelentek egy válogatást a kommunista diktatúrák borzalmairól, a Gulág munkatáborairól, tömegsírokról, őrtornyokról, a szenvedésről, miközben Vlagyimir Viszockij két dala szólt Földes László, Hobó előadásában.
A főmuzeológus asszonytól megtudhattuk, hogy Viszockij szerzeményei kemény kritikával illették a szovjet világot az 1970-es években. Hagyományos orosz motívumokra épülő dalait mindig gitárral kísérte, és már életében mítosz övezte, bár csak jelképekben beszélt a kordonok közé szorított életről, az üldöző vadászról és az üldözöttekről. Halála és 1980-as temetése néma tüntetés volt a fennálló renddel szemben.
„Elgondolkodtató, hogy azokban az országokban, ahol a legnagyobb az elnyomás, az ellenállás is mélyebb, a szenvedés pedig sokszor művészi alkotások ihletője lesz. Az orosz lélekre ez különösen jellemző. Gondoljunk Alekszander Szolzsenyicinre, aki a Sztálint bíráló magánlevele miatt 11 évet raboskodott a Gulág táboraiban, majd száműzték az országból. Emlékeit a Gulág szigetcsoport c. regényben jelentette meg 1973-ban Párizsban. Mindig voltak fáklyák, Viszockijok, Szolzsenyicinek, akik mutatták az utat a csendes többségnek. S ha kellett, helyettük is szenvedtek. A megemlékezés ezért fontos, hogy ne merüljenek feledésbe e neves és névtelen hősök cselekedetei” – zárta szavait Gyimesiné Gömöri Ilona.
A megemlékezést Együd László, az Eötvös József Református Oktatási Központ igazgatója tartotta, betekintést nyújtva a történelem ezen nyomasztó időszakába.
Az Országgyűlés egy 2000-ben kelt határozatával nyilvánította emléknappá ezt a dátumot. Azért éppen február 25-ét, mert 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, akit megfosztottak mentelmi jogától, és a Szovjetunióba hurcoltak, ahol 8 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Sorsa példája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon.