Biró (eredetileg Blau) Lajos író, újságíró, forgatókönyvíró. Hevesi izraelita kispolgári családból származott. Apja vegyeskereskedő volt, környezetéhez képest viszonylag módos ember, aki családjával olykor felruccant Bécsbe is. Biró Lajos történetesen Bécsben született 1880. augusztus 22-én. Gyermekkora Hevesen telt – megközelítően a mai SZTK helyén lévő épületben -, itt ismerte meg azokat a paraszti alakokat és paraszti gondokat, amelyeket később talán legkitűnőbb novelláskötetében, a Kunszállási emberekben felidézett.
Középiskoláit Egerben, majd Budapesten végezte. Érettségi után, hogy nyelvtudását tökéletesítse, egy ideig Nyugaton utazgatott, Párizsban hónapokat töltött. De már középiskolás kora óta tervezte, hogy újságíró lesz. 1900-ban el is helyezkedett a lázas kultúrájú és nagy sajtóéletű Nagyváradon. Ott barátkozott össze Ady Endrével és Nagy Endrével, a magyar irodalmi kabaré későbbi megteremtőjével. Együtt, egymásra hatva vitatták meg a kor problémáit és haladtak a polgári radikalizmus felé. Biró Lajos legelsőként ismerte fel és hirdette, hogy Ady Endre a kor nagy költője. Verseit rendszeresen felolvasta a hevesi társasági összejöveteleken. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy Ady Hevesre látogatott Biróékhoz. Mivel dinnyeérés ideje volt, hevesi dinnyemagot kért és vitt magával Érdmindszentre.
Biró kitűnő munkaerő volt, akit a lapnál is megbecsültek. Ő végzett minden fontos munkát olvasószerkesztéstől éjszakai ügyeletig. Nagyon gondosan fogalmazta cikkeit, még akkor is, ha azok nem többek névtelenül megjelenő híreknél. És eközben írta első novelláit, amelyekkel kikísérletezte stílusát és szerkesztési módját. Később budapesti újságokhoz küldte azokat, ahol azonnal lelkesen fogadták. Biró ugyanis az újságíró-gyakorlatban és az újságok szükséglete szerint formálta ki novellaformáját. A legtöbb pontosan olyan hosszú, hogy belefér egy oldal alsó felébe (tárcanovella). Cselekményei drámaian feszültek, éles fordulattal, a lehető legszűkszavúbban elmondva. Nagy szenvedélyekről, a lélek megpróbáltatásairól, mindig érdekesen megragadott alakokról szólnak ezek a balladai tömörségű történetek. Kezdetben főleg városi alakokról, csak később kerül sor a gyermekkor falusi emlékeire.
A nagyváradi novellista-újságíró hamarosan feltűnt a budapesti irodalmi köröknek. A kor neves szerkesztője, Vészi József, aki Adyt is az elsők közt pártolta, 1904-ben felhívta lapjához, a Budapesti Naplóhoz. Biró Lajos nemsokára a fővárosi újság társszerkesztője lett, és itt is nélkülözhetetlenné vált. Feleségül vette Vészi József leányát (s ezzel sógora lett Molnár Ferencnek, aki Vészi másik leányának a férje). Egymás után jelentek meg novelláskötetei. A Huszonegy novella című gyűjtemény után már közönség is, kritika is úgy tekintett reá, mint a kor jelentékeny írójára. Közben vezércikkeivel a polgári baloldal tekintélyes publicistája, akinek véleményét az ellenfelek is tudomásul vették.
Amikor Vészi József lapja politikai okokból megszűnt, Biró apósával és feleségével 1906-ban átmenetileg Berlinbe költözött. Javarészt ott, külföldön írta gyermekkorára emlékező, paraszti tárgyú novelláit. Az irodalomban akkor is jelen van, ha gyakorlatilag német újságíró. (Teljes otthonossággal beszélt és fogalmazott németül, franciául, angolul.) Amikor 1912-ben hazatért, kezdte el – némi korábbi kísérletezés után – a drámaírást. Itt is érvényesültek erényei: a szigorú szerkesztés, az érdekes alakok, a fordulatos cselekmény. A Sárga liliom a polgári kritikai realista drámaírás egyik legjobb magyar darabja, de a többi színműve is mindig fontos emberi mondanivalók igen hatásos színpadi kibontása.
Regényei egyszerre társadalomkritikai és lélektani elbeszélő művek. A hanyatló magyar úri világ, a társadalmi elmaradottság, a talajtalan polgárság képei. Talán legjelentékenyebb közöttük az első világháború idején írt A Molitor ház, amely egy idegbeteg, háborúban megrokkant fiatalember családi körén és a főalak belső gyötrődésén keresztül ábrázolja a régi, az úri Magyarország szétesését.
A háború idején egyre közelebb került a tevékeny forradalmisághoz. Ott állt Károlyi mellett, és az októberi forradalom után ő lett a polgári kormány külügyi államtitkára. Tovább nem lépett a forradalmiságban, de nem is fordult a tanácsköztársaság ellen. Itthon maradt, és a Fáklya című forradalmi lapba írta vezércikkeit. A bukás után pedig emigrált. Előbb Bécsbe. Ott írja egyik legszebb regényét, A bazini zsidókat.
Egy ideig családjával együtt kóborolt a világban. Rómában, Párizsban, Berlinben élt. Nyelvtudása folytán mindenütt boldogult, de mindenütt idegen maradt. Hazajöhetne, könyvei itthon megjelennek, őrá személy szerint senki se haragszik. De nem volt hajlandó semmiféle közösséget vállalni Horthy rendszerével. És szorongva vette tudomásul, hogy Európa nagy részén erősödik a fasizmus. Ment hát tovább, Amerikába. Ott a filmgyáraknak szükségük volt forgatókönyvekre. Biró pedig mindig megtanulta, amit meg kellett tanulni. Rájött a hatásos filmek írásának módszerére. És sikereket aratott. Hollywoodban a Paramount és a First National filmgyártó cégek forgatókönyvírójaként tevékenykedett 1928-ig. De Amerika is idegen maradt a számára. Így jött vissza Európába előbb német földön, Charlottenburgban élt, majd Angliában talált otthonra. Egy másik emigráns magyarral, Korda Sándorral, a nagy filmrendezővel együtt megalapították a London Films Production-t és megteremtették az angol nemzeti filmgyártást: ők csinálták a legszebb angol történelmi filmjátékokat. Biró Lajos ekkor írta a VIII. Henrik magánélete című forgatókönyvet, amelyből a két világháború közti évek egyik legnagyobb filmvilágsikere lett.
Ettől kezdve Biró Lajost Angliában elfogadták angol írónak. Jól is érezte magát: hazát és biztonságos életet adtak neki. Forgatókönyveken kívül színműveket is írt angolul. Ezeknek gyűjteménye volt az utolsó könyve.
A második világháborútól kezdve várta a fasizmus bukását, várta, hogy hazajöhessen. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a felszabadulás után miért nem jött azonnal. Húzta-halasztotta az utazást. Talán attól félt, hogy ha megint itthon van, választania kell a két haza között. Anglia jólétet, biztonságot és világhírt adott neki. De azt is tudta, hogy az a megbékélt angol filmíró minden népszerűsége ellenére is eltörpül a kemény kritikájú nagy magyar elbeszélő mellett, aki valaha volt. És amikor végre mégis úgy döntött, hogy utazik, akkor 1948. szeptember 9-én íróasztala mellett ülve egyszerre csak megmerevedett, és halott volt.
Művei: Leányok (1902), Harminc novella (1906), Férfiak (1909), A diadalmas asszony (1910), Sárga liliom (1910), Nyári zivatar (1911), A cárnő (1912) (Lengyel Menyhérttel), Rablólovag (1912), Kunszállási emberek (1912), Szent házasság (1912), Tavaszi ünnep (1913), Utolsó csók (1913), 1913 (színmű, 1914), A szentlélek lovagja (1914), A Serpolette (1914), Hotel Imperial (1917), Don Juan három éjszakája (1917), A mélység lakói (1917), A Molitor-ház (1918), Francia négyes (1919), Politikusok (1920), A bazini zsidók (1921), Álarcok (1922), Boszorkánytánc (1929), Fölszállott a páva (1946), Kis Katalin (1946), Szolgák országa (1957)
Filmjei: Trónörökös (1923), Modern Dubarry/Eine Dubarry von heute (1926), The last command (1928), Hotel Imperial (1927, 1939), A hontalan hős (1928), VIII. Henrik magánélete (1933), Nagy Katalin (1934), Don Juan magánélete (1934), A vörös Pimpernel (1934), Rembrandt (1936), Sötét utazás (1937), Riadó Indiában (1938), Lady X válása (1938), Tiszavirág (1939), Négy toll (1939), A bagdadi tolvaj (1940), Öt lépés Kairó felé (1943)
Forrás: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Gy. Gömöri Ilona: Bíró Lajos (Műhely 2005. Arcképcsarnok, életutak)
