Az ÜVEG-PORCELÁN-AJÁNDÉK-VIRÁG üzlet és a HEVESI HíREK folyóirat által meghirdetett Szerelmes Vers-eny egyik alkotójától, Kozik Jánosnétól két verset is kaptunk.
Vicces versike
Farsang táján a lányok mentek az utcába.
Mikor egy jelmezes alak toppant a sarkukba,
Mivel kóbor ebnek nézték őt a lányok,
Hirtelen nem tudták, mi vár most őrájuk.
Nosza, csak gyorsan futás, kocogás utána,
Sokan menjünk hajrá, fülére farkára,
Futottak sebesen többnek el is akadt a szava,
Akinek nem volt fején sapka, lobogott a haja.
Mivel őt a lányok rögtön leteperték,
Puha kis kezükkel jól megdögönyözték,
A jelmeze leesett, mert kapálózott szegény,
Nem volt ő más, mint egy jelmezes szép legény.
Nagyot néztek a lányok és egyet gondoltak,
Többen a huncutok vidáman rá is kacsintottak,
Izmos volt a legény magas sudárfajta,
Úgy hogy a lányok majdnem összevesztek rajta.
Ezután gondolt egyet a derék legény nevetve,
Mert őnéki bizony ettől megjött ám a kedve,
Ezt az eseményt ő meghányta, vetette,
A sok csinos lányt kedvére jól megszeretgette.
Szerelmes vers
Szép tavasszal mikor a nap szikrázóan fénylett,
Akkor ösmertelek meg szép kedvesem téged.
A szemednek pillantása a szívembe lángolt,
Rögtön rózsaszínben láttam én az egész világot.
Éjjel és nappal is csak rólad álmodtam,
A napnak minden percében csak terád gondoltam.
Te vagy nékem a legszebb kincs ezen a világon,
Szerelmem, gyönyörű egyetlen szépséges virágom.
Szép kedves halk zene hangzik a fülembe,
Mikor te kedvesen nézel a szemembe.
Hűs patak vizében fürdött meg lelkünk,
Akkor olvadt össze, ami szép szerelmünk.
Kiskezed szorítva zöld erdő közepén,
Boldogan sétáltunk ugye, te meg én.
Mókusok ugráltak a fáknak tetején,
Pillangók röpködtek virágok mezején.
Pici piros szádat csókoltam, emlékszem,
Mikor a vénhold ránk figyelt merészen.
Sok kedves madárdal hangzott a kertünkben,
Szép nyárnak melege égett a szívünkben.
Gyorsan telt el a nyár kedvesem, édesem,
De sajnos jött az ősz, búsan és hűvösen.
Találkoztunk mi tavasszal ibolya nyíláskor,
És elváltunk mi szépen sárga lombhulláskor
