A lengyel–magyar barátság napjának története 2006. március 24-ig nyúlik vissza, amikor Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök Győrben aláírták a győri nyilatkozatot, valamint átadták a lengyel-magyar barátság első köztéri emlékművét. A magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm március 16-án nyilvánította határozatban ünnepnapnak március 23-át, a lengyel-magyar barátság napját, mely Hevesnek még inkább kiemelt jelentőségű, hiszen a lengyelországi Sulejow településsel 2008-ban testvérvárosi megállapodást kötött önkormányzatunk.
A “Lengyel, magyar – két jó barát” kezdősora annak a rímbe szedett közmondásnak, amelyet Lengyelországban és Magyarországon csaknem mindenki ismer, és amely a két nép történelmi barátságát példázza. Koccintáskor gyakran hangzik el. A mondás szó szerinti értelme: lengyel és magyar két testvérke, a szablyát és a poharat tekintve egyaránt.
A lengyel köznemesek találták ki a 16. vagy a 18. században, a köznép sorában nem volt ismert és használt. Ők ismerték fel, hogy a két ország ugyanolyan berendezkedésű. Mindkettő nemesi köztársaság, olyan parlamenti rendszer, melyet a köznemesség irányít. Innen van a lengyel rokosz szó is, melyet ‘fegyveres, félig legális felkelés, tanácskozás a király ellen, a nemesi jogok védelmében’ értelemben használtak. A kifejezés a magyar Rákos-mezőn tartott tömeges (köz)nemesi gyűlések helyszínéből származik.
A lengyel és magyar köznemesek életmódja is hasonló volt. Ugyanolyan fegyvert használtak és ugyanolyan harcmodor szerint küzdöttek. Báthori István lengyel királlyá választása után (1576) hadügyi reformot hajtott végre, létrehozta a szárnyas huszárok alakulatát, s Erdélyből behívta az első szablyakészítőket, ennek nyomán náluk is elterjedt a szablyavívás harcművészete.
Lengyel változatok
- „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” (Bratanki lengyelül unokatestvér, mely azonban a régi lengyel nyelvben testvért jelenthetett.)
- “Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi.” (“Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre.”)
- „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do bitki, i do szklanki!”
Magyar változatok:
- „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”
- „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt issza búját, borát.”
- „Magyar, lengyel – két jó barát, együtt issza sörét, borát.”
- „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt emel kardot, kupát.”
- „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt isszák egymás borát.”
- „Két jó fivér magyar, lengyel, együtt iszik s harcol, ha kell.”
- „Kezükben a pohár és kard: lengyel, magyar egyet akart.”
- „Magyar, lengyel, két jó haver, együtt küzd és együtt vedel.”
- „Magyar, lengyel, két jó haver, együtt harcol, együtt vedel.”
- „Magyar, lengyel, két jó barát, együtt ölnek minden zsiványt!”
- „Lengyel, magyar, két jó barát: barát az ivásban, barát a bajvívásban.”
Egy nemrégiben nyilvánosságra került kutatás alapján a közmondásnak akár genetikai alapjai is lehetnek. A két nemzet, a lengyel és a magyar génállományában fordul elő Európában leggyakrabban az Y-kromoszómán található R1a1 mutáció. Az előfordulási gyakoriság 56-60% közötti ezeknél a népcsoportoknál. A mutáció jelenléte arra enged következtetni, hogy a két nép egy körülbelül 10 000 évvel ezelőtt élt közös őstől származik.
Forrás: wikipédia
