Sokakban felmerült már a kérdés, honnan származik városunk neve. Miért éppen Heves? Miért róla nevezték el megyénket? Sajnos nincs egyszerű és egyértelmű magyarázat. De érdemes áttekinteni eddigi ismereteinket.
Szent István államszervezésének idején Heves megye mai területe Újvár megyéhez tartozott. Ennek a területnek akkoriban Aba Sámuel volt az ura. Újvár megye központja Abaújvár földvára volt, onnan igazgatták a hevesi részeket is. A 13. század elejére a hevesi részek központjává vált a hevesi földvár, mert királyi birtok volt, melyet a földvárból – mint ispáni központból – irányítottak. Jelentősége megnőtt, melyet az is mutat, hogy 1248-tól a megye neve Hevesújvár („Heuesujvar”). A megye önállóságát 1323-tól számíthatjuk.
Heves nagyon rangos település volt a megyén belül (ispáni központ, főesperesség, sőt a megye mértani középpontjában feküdt), de nem volt a megye székhelye. (Előbb Kompolt, majd Verpelét volt a megyeszékhely).
A város nevét 1203-ban említi először az oklevél „Hewes” alakban. Később „Heues”-nek vagy „Henes”-nek írják. Az 1465-ben öntött harangon Hewes szerepel.
„Heves” nevének eredetét többféleképpen magyarázta a történelemtudomány és a nyelvtudomány. Származhat a „Heves” magyar személynévből (jellemnév: heves, hirtelen haragú ember) De számításba jöhet a „héves”, hévforrásos hely, valamint a település környékén található hirtelen felmelegedő homoktalaj is a névadást illetően. A nyelvészek megállapítása szerint a Hewes szó w-je szóöszetételre utal: hev (hő) és ves (víz).
Városunk neve nagyon sokszor fordul elő szólásokban. Ilyenkor mindig melléknévi értelemben szerepel, jelentése heves, heveskedő, tüzes, hirtelen haragú, hamar fellobbanó, felfortyanó, türelmetlen, stb. A „nem Hevesben vagyunk” szólásváltozattal türelemre intünk.
1886-ban a Borsszem Jankó élclap hasábjain ez a rigmus jelent meg:
„Heves vármegyének Heves azért neve,
Hazafiságának mert szörnyű a heve.”
Az egész országban ismert szólásváltozatok: Él, mint Marci Hevesen. Jó dolgunk van, mint Marcinak Hevesen. Nyílik, mint Marci Hevesen. Ezek a következő rokon értelmű kifejezésekre utalnak: jól él, könnyen boldogul, vidáman telnek napjai, urasan éldegél, stb. Ezek a szóláshasonlatok több versben is szerepelnek. Pl. Kormos István Karcos torokkal című versében: „Csákót néki pirosat! Marci jő Hevesről.” Ladányi Mihály így ír a Szegény költők dalában: „Vagánykodom, s a világ ellen / szólok hevesen,/ mért nem én lettem Marci Hevesen.”
Az említetteken kívül még sok hevesi szóláshasonlat ismert. Szomszéd községek így csúfolódtak: „Átány, Heves, térdig ér a krumplileves!”. A gyógyító asszonyt így emlegették: „Tud hozzá, mint a hevesi buzorás.” A kapkodó, izgő-mozgó asszonyra ezt mondták: „Olyan, mint Futyika Terka Hevesen!” Ki ne ismerné az „Édes, mint a hevesi dinnye” szóláshasonlatot, mely ma már nemcsak a hevesi, hanem a Heves megyében termett dinnyére utal?
Végezetül összefoglalásként: Heves koraközépkori rangja, királyi birtokközponti szerepe eredményezhette, hogy az Újvártól önállósuló terület Hevesújvármegye nevet kapta. A Heves helynév eredete nem ismert, feltehetően a „hő” szónak származéka. A település elnevezéséhez kötődő szólások az azonos hangzáson alapulva, átvitt értelemben tulajdonságra utalnak.
Gyimesiné Gömöri Ilona
