A lepkehimlő egy olyan banális vírusfertőzés, amely csak átmenetileg okoz kiütéseket, komoly panasszal nem jár. Bár lepkehimlő felnőtteken is előfordulhat, alapvetően gyerekbetegségről van szó. Gyakori, hogy a fertőzés teljesen tünetmentesen zajlik le, észre sem veszik. Ilyenkor csak egyéb okból végzett felnőttkori laborvizsgálaton derül ki, hogy valaki már átesett rajta. Ez alapján jelenthető ki az, hogy élete során az emberek 50 százaléka találkozik vele, de nem mindenki betegszik meg.
A lepkehimlőt a parvo B19 vírus okozza, a betegség cseppfertőzéssel terjed. A fertőzés nem nagyon ragályos, tehát nem kapja el mindenki, főleg hideg időben, télen és tavasszal gyakoribb. Maga a kórokozó sokféle klinikai képpel okozhat betegséget, ez a fajta himlő csak egy ezek közül.
A tünetek lepkefoltszerű kiütések formájában jelentkeznek, a fertőződés után 5-10 nappal. Ugyan a betegség egyik tipikus jele az, hogy a gyerekek arcán két oldalt piros folt látszik, ez nem feltétlenül kíséri a fertőzést: foltok a testen akárhol feltűnhetnek. Annyira rossz általános állapotot nem is okoz a betegség, a foltokon túl jellemzően csak egy kis hőemelkedés és levertség jelentkezik. Emellett enyhe nátha és hurut fordulhat elő.
A gyógyulási esélyek jók, a lepkehimlő külön kezelés nélkül, magától is meggyógyul.
A megelőzésnek biztos módja nincs, egyedül arra lehet figyelni, hogy ha például az óvodában ismert lepkehimlő járvány van, kerüljék a közösséget.
Ugyan nem direkt módon a lepkehimlő, de annak kórokozója, tehát a parvo B19 vírus várandós nőknél abortuszt idézhet elő, de elvileg lehet magzatkárosító hatása is. Ilyen esetben olyan babák születhetnek, akik túlzottan ödémásak, szervezetükben sok víz szaporodik fel. A vírusfertőzés okozhat vörösvérsejt-széteséssel járó betegséget is. Ilyen jellegű problémákra a várandósoknak azért nem nagyon kell számítaniuk, lévén a nők jó része még gyerekkorában átesik a fertőzésen, másrészt az esetek túlnyomó többségében felnőtt korban is teljesen veszélytelen a betegség.
Régen a kórt “ötödik kiütéses betegségnek” hívták, mert ellentétben a többivel (kanyaró, bárányhimlő, stb.), nem tudták egzakt módon beazonosítani, nem ismerték a kórokozóját sem.
Forrás: hazipatika.com